Advent I. hete Csütörtök
„Nem
jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az,
aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”
Az Úr Jézus sose áll meg a
felszínnél, a látszólagosnál, mélyebbre tekint.
Ezért fejti ki azt az
igazságot, hogy a vallásos életben nem elég a szóval való megvallás, a tettek
jelzik, hogy milyen is a hitünk.
Nézzük meg
Assisi szent Ferencnél milyen
volt a szóbeli megvallása annak, hogy az ő élete az Úr Jézushoz tartozik és
milyen tettek fakadtak ebből.
Szóbeli megvallás:
“Különös
buzgalommal kereste a magányos helyeket, és minden földi gondtól mentesen
huzamosabb időt töltött ott Krisztus sebeiben. Legbiztosabb kikötője az imádság
volt. Imádsága nem volt rövid lélegzetű, hanem ellenkezőleg, hosszú és
buzgósággal és szelíd alázattal teljes”.
1 Cel 27
Tettek:
„Egy
időben... bejárta az Assisi környékbeli falvakat és templomokat... és magával
vitt egy seprűt, hogy a templomokat kitakarítsa.” (Perugiai legenda, 18.)
Az adventi idő jó lehetőség, hogy a
vallásosságunk szóban és tettekben is
megnyilvánuljon.
„A mi
Urunk nem annyira tettek nagyságát nézi, hanem a szeretetet, amivel véghezvittük
őket.”
Avilai Szent Teréz
Nem
feltétlenül kell rendkívüli és nagy tettekre gondolnunk. Fontosabb az, hogy
gyakorlatiasak legyünk és
megvalósítható dolgokra gondoljunk.
Próbáljuk meg minden tevékenységünket
szeretettel megtölteni. A
vallásos élet gyakorlásában-, a feladatainkban lehet, hogy ugyanazt kell
tennünk, mint máskor, lehet, hogy látszólag ugyanúgy tesszük, mint máskor, csak
épp tudatosítanunk kell a szívünkben a szeretetet, és máris
más lelkülettel fogjuk mindezt
tenni.