Advent III hete Kedd

 

 

A szó, Isten nagy adománya az ember számára. Mégis mintha a sok beszéd mára elveszítette volna az értékét. Mennyi mindent ígértek már nekünk és mennyi mindent ígértünk már életünkben mi magunk is. A mai nap evangéliumában különféle magatartásokról hallunk. Beváltott és be nem váltott ígéretek hangzanak el. Egy kérdéssel indul az evangéliumi részlet: „mi a véleményetek?” Jézus ezzel lehetőséget akar teremteni, hogy hallgatói, mi magunk is felülvizsgáljuk a magatartásunkat.

-        Az első fiú: „Nincs kedvem!”, de aztán mégis kiment. Kezdetben megtagadta az engedelmességet, de utólag mégis engedelmeskedett.

-        A második fiú: ”Szívesen Uram!”, de nem ment ki. Szavával, látszólag engedelmeskedett, de tettek nem követték.

Valójában az evangéliumban szereplő két fiú közül egyik sem lehet példakép, mert egyikük sem volt következetesen engedelmes. A harsogva kimondott ígéretek mögött, sok tagadás rejtőzhet. Az sem igazán tökéletes, hogyha első szóra nem engedelmeskedünk. Azonban bármelyik helyzet kijavítható. Az evangéliumban az a fiú javította ki helytelen magatartását, amelyeik kezdetben nem engedelmeskedett, de utólag mégis meggondolta magát. Valójában a másiknak is lehetősége lett volna a javításra, de nem élt vele. Ennek okát nem ismerjük, erről nem szól az evangélium.

Jézus hallgatóiról viszont tudjuk a kevélységük akadályozta a megtérésben. Többre tartották magukat, mint Zakeus a vámos, mint a bűnös asszony, mint a házasságtörő nő, és így tovább. Ezek a bűnösök találkoztak Jézussal és a Vele való találkozás nem múlt el nyomtalanul az életükből, hanem megtértek, és megváltoztatták az életvitelűket. A főpapok és a nép vénei megütköztek azon, hogy Jézus szóba állt ezekkel a bűnösökkel, és nem ismerték fel, hogy ők maguk mennyire helytelen úton járnak. Ezért kiérdemelték Jézus feddését: „ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek”

A számunkra levonható tanulság, hogy Isten újra és újra felkínálja a javulás lehetőségét. Míg életben vagyunk bármikor, visszatérhetünk az általa felkínált helyes útra. A jelen döntése a fontos és mérvadó, amely Isten kegyelmi segítségével képes a múlt hibáit is helyre hozni.

A vallásos életben, az üdvösségre vezető úton nagyon fontos erény az alázat, hogy belássuk hibáinkat és készek legyünk azok kijavítására. Advent III hetében vagyunk. Már többször elhangzott, hogy a készülődés idejét éljük. Azonban, a készülődésünkben lehet egy adag megszokottság is, talán jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk előkészülni a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hisz a vallásosos életben is sokat számit a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? Mégis szűkség van arra, hogy újra és újra felülvizsgáljuk az életünket. A felkészülésünk szoros tartozéka a bűnbánat, az Isten kegyelme iránti nyitottság, odafigyelés, hogy mi az, amit most, ebben az adventben, ebben a hátralevő időben még meg kell megtennem.  Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak bűnbánattal és a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Nyitott és alázatos magatartásról kell tehát tanúskodnunk, úgy hogy nem habozunk megtenni a felismert jót. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten segítséget nyújtó keze mindig támogat.