Advent II vasárnapja

Szent Lukács bevezetőt ír Jézus nyilvános tevékenységéhez.

Kettős ez a bevezető: - történelemi és prófétai

A történelemi bevezető behelyezi az Úr Jézust egy adott korba, a prófétai a lelki feladatokról szól.

Történelemi: a történész igényességével és pontosságával neveket, adatokat, tényeket sorakoztat fel. Ahová behelyezi Jézus tevékenységét. Nevek. Pl. Pilátus, Lizaniász, Keresztelő szent János

Prófétai: Keresztelő szent János szavaira épül, amelyek Izaiás prófétától származnak.

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. Minden völgyet töltsetek fel, a hegyeket és halmokat hordjátok el; ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden ember Isten üdvösségét''

Eredetileg a babiloni fogság idején hangzott el. Ahogyan volt hazatérés az egyiptomi fogságból, lesz a babiloni fogságból is – „Csak készítsétek elő az Úr útját.”  - Valóban lett haza térés – lett újra kezdés.

Ma hozzánk szól a felszólítás.

A fizikai útkészítést használja szimbólumként, hogy lelki feladatokra figyelmeztessen.

-        Minden völgyet töltsetek fel: lelki értelemben azt mondhatjuk, hogy az üres lelkűség, a közöny völgyéről van szó. – Ezt kellene feltöltenünk több buzgósággal, nagyobb lelkesedéssel.

Sok hiány, űr van bennünk, ami betöltésre vár. Ehhez van szűkség Isten kegyelmére, egymás segítségére

-        Minden hegyet hordjatok le – sok hegy, válaszfal magasodik közénk – amit le kell hordanunk. Ezt kellene szerénységgel, alázattal alacsonyabbá tennünk.

Át kellene értékelnünk a kapcsolatokat. A házastársi kapcsolatot, rokoni szálakat, vagy éppen a munkatársainkkal való kapcsolatot.

       -     Ami görbe legyen egyenessé – lehetnek görbe utjaink, amit ki kell egyenesítenünk

       -    A göröngyös sima úttá – s ha túl sok a göröngy életünkben, természetünkben – simává kellene azt tennünk

Ehhez keressük az utakat, megoldásokat.         

Sok, nagy útkeresőt tart számon a történelem, a lelkiségi irodalom.

Sokan voltak az Isten útjainak fürkészői Ábrahámtól Krisztusig, Szent Ferenctől a kalkuttai Teréz anyáig más utakon jártak, sok esetben egyedül magányosan. Volt erejük elszakadni a tömegtől, hogy a velük járóknak az isteni törvény és szeretet útját, az önfeláldozás útját mutassák meg. Időközben számos hegyet elhordtak, aprólékos fáradhatatlan szorgalommal. Semmilyen akadálytól nem rettentek meg, s végül győztek, mert az Isten számára készítették az utat.

            Az ő fáradozásuk reményt nyújt, hogy a bennünk magasodó hegyek elmozdíthatók, és a tátongó szakadékok feltölthetők, csak bátor készségre van szűkség, hogy megnyíljunk Isten kegyelmének és elinduljunk az igazak útján.