Advent II B
Naponként hírek tömkelege érkezik hozzánk. Egyeseket szívesen hallgatunk, mert örömet jelentenek, másokat elengedünk a fülünk mellett, mert nem érdekelnek. Szent Márk így kezdi a Jézusról szóló híradását: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.” Az evangélium magyarul örömhírt jelent, ez a nagy örömhír, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia. Ez a legtömörebb és legrövidebb hitvallás. Nagy szűkségünk van erre az örömhírre.
Ahhoz, hogy teljes legyen az örömünk Keresztelő János tanácsát kell megfogadnunk: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.”
A történelem első Karácsonyát is hosszú készülődés előzte meg – az egész Ó-szövetség ennek a készülődésnek a története. Ma az első olvasmányba Izaiás próféta az Ó-szövetség evangélistája így ír: ,, Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg'' Miért volt szűkség vigasztalásra a népnek? Ahogyan volt hazatérés az egyiptomi fogságból, lesz a babiloni fogságból is – „Csak készítsétek elő az Úr útját.” - Valóban lett haza térés, lett újra kezdés.
A mai szentmise szentleckéjében szent Péter apostol, szintén aktív készülésről ír, mert „az Úr nem késik” Egyben a tennivalót is meghatározza: „türelemmel viseltetik.., mert azt akarja, hogy mindenki bűnbánatot tartson.”
Ebben áll az adventi idő feladata. Izaiás és Keresztelő szent János szavaival: „készítsétek elő az Úr útját” „Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös.”
- Minden völgy emelkedjék föl: lelki értelemben azt mondhatjuk, hogy az üres lelkűség, a közöny völgyéről van szó. Ezt kellene feltöltenünk több buzgósággal, nagyobb lelkesedéssel.
- Minden hegy és halom süllyedjen alá: hány meg hány gőgös magatartással emelünk átláthatatlan hegyet egymás közé. Ezt kellene szerénységgel, alázattal alacsonyabbá tennünk.
- Ami egyenetlen, váljék egyenessé. Egyenetlen, görbe útjainkat őszinteséggel, becsületességgel kellene egyenessé tennünk.
- Ami göröngyös váljék sima úttá. Sok gyűrődés, göröngy van az életünkben, amit a kegyelem segítségével el kell simítanunk.
Így lesz csak szabad utunk Istenhez, egymáshoz, és valódibb önmagunkhoz.
Izaiás próféta elsősorban a földi rabságból való szabadulást, és hazatérést hirdette.
Keresztelő János már arról beszélhetett, hogy közel van Isten országa.
Nekünk pedig arról kell tanúskodnunk, hogy Isten Országa már itt van közöttünk. Nem csak várunk és reménykedünk benne, hanem elő kell segítenünk a befogadását, a megváltás megvalósulását.
Erről, a költő Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag című versében így ír:
Sírásra görbült a szánk, amikor a legszebben akartunk énekelni
Gyáva lett bennünk az öröm, ahogy boldogok akartunk lenni
Induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni
A jóságot még ma el kéne kezdeni
Óh, bennünk fénylő Csillag merj már megszületni.
