Advent I hete Kedd

Új egyházi időszakot kezdtünk. Advent első hetében vagyunk. Elkezdődött a karácsonyra való lelki felkészülés. Az Isten Igéje fényében azt vizsgáljuk, hogy milyen lelkületet kér tőlünk ez a felkészülés. Az evangélium Isten jobb, és helyesebb megismerésének a feltételéről szól: „magasztallak téged Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Meglepő kijelentés ez, ugyanis a világ, a környezetünk mást sugall. A hírek, a televízió, az újságok minden területen a kimagasló teljesítményt ünneplik. Mindenütt az ügyesek, a bölcsek, az okosak részesülnek elismerésben.

Ezért nagyon feltűnő az, hogy Jézus azt mondja, a mennyei Atya a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát. Azonban Ő rá akarta vezetni tanítványait, és bennünket is arra az igazságra, hogy Isten megismeréséhez, a vallásos életben nem elég az értelem kimagasló teljesítménye, nem elég az ész okossága. Itt a szív bölcsességére, a lélek befogadó készségére is szűkség van, ahhoz, hogy a szeretet útján közelebb kerüljünk Istenhez.

Az evangélium szerinti bölcs ember a lélek-, a vallásos élet dolgait mindennél fontosabbnak tartja, és semmit nem helyez elébe. Jézus azért nevezi boldognak a tanítványokat, mert megkapták annak a lehetőségét, hogy ne csak a fizikai szeműkkel láthassák az Úr Jézust, hanem egy mélyebb lelki látással felismerhették benne Isten küldöttjét. „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok…. sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok...”

Az első olvasmány szerzője Izaiás próféta, még csak jövendölt a Messiásról. Nem láthatta őt, mert 700 évvel korábban élt. Azonban lelki látással már arról ír, hogy az eljövendő Messiás kibékíti és elsimítja az ellentéteket, és „nem az szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem az szerint ítélkezik, amit a fül hall.” Jézusban mindez beteljesedett. Ő nem a látszat szerint ítél, hanem belelát a lélek mélyére. Ezért az adventi szent idő arra szolit fel bennünket, hogy a lelkünk mélyén kezdjük el a változást, hogy változtassunk felszínes magatartásunkon.

Ez a kegyelmi idő, a remény, az örvendezés, a mélyebbre látás ideje.

               Hálát kell adnunk Istennek, hogy bennünket is meghívott a vallásos életre, hogy lehetőségünk van Őt jobban megismerni. Bármi történik is az életünkben, biztosak lehetünk abban, hogy Isten tud róla. Az Ő tenyerén vagyunk, így mindez a javunkra válik. Hogyha ilyen lelkülettel élünk, akkor már is értelmet nyernek a mindennapi gondjaink, aggódásaink, korlátaink és szenvedéseink.

Észre kell vennünk és tudatosítanunk kell, azt hogy Isten bennünket is felhasznál arra, hogy másokhoz eljuttassa az ő szeretetének üzenetét. Szülőként, nagyszülőként, házastársként, vagy barátként, mint Isten munkatársai közelebb kell vezetnünk hozzá azokat, akikért felelősek vagyunk.

A most megkezdett adventi idő, legyen mindannyiunk számára a lelki előrehaladás ideje. Ápoljuk intenzívebben magunkban és másokban a vallásos lelkületet, használjuk fel az adventi idő felkínálkozó kegyelmét, hogy jobban megismerjük Istent, rátaláljunk a hozzá vezető útra és másokat is hozzá vezessünk.