Advent I vasárnapja C-év

         Az advent eljövetelt jelent, az emlékezés és a felkészülés ideje.

         Emlékezünk arra a több évszázados várakozásra, amellyel a választott nép a Messiást várta. Ezt az ígéretet eleveníti fel a Jeremiás prófétától olvasott Ó-szövetségi olvasmány: „ Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, -- amikor valóra váltom azt a jó igét, amelyet Izrael házáról és Júda házáról mondottam. Igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki majd jogot és igazságot szolgáltat az országban.” Isten valóban valóra váltotta ígéretét, a Megváltó Júda házából származik.

         Az advent a felkészülés ideje is. Az evangélium Jézus második eljövetelének tényére figyelmeztet. '' Vigyázzatok …………, hogy el ne nehezedjen szívetek ……….az élet gondjai között, …….Virrasszatok, és … imádkozzatok, hogy ……….. megállhassatok az Emberfia előtt.''

Jézus újra eljön, azonban a világban tapasztalható jelek, természeti katasztrófák, a bűn nem rettenthetnek meg, hanem tevékeny várakozásra kell, hogy ösztönözzenek. Vagyis arra, hogy a jó, a szeretet győzzön bennünk és közöttünk.

Az advent egy rövidebb távú felkészülés ideje is, amelyben karácsonyra készülünk.

A második olvasmány segít, hogy megfogalmazhassuk azt a jó feltételt, amely elkísérhet bennünket ebben a felkészülési időszakban.  Még egész fiatal volt a Tesszaloniki egyházközség amelynek szent Pál ezt a levelet írta. Félő volt, hogy a megpróbáltatások, az üldözés vihara kioltja a kezdeti lelkesedést. Ezért imádkozik így szent Pál: „gyarapítson, és gazdagítson titeket az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt” Ez nekem Szent Ferenc imáját juttatja eszembe, amelyben így fordul Istenhez: „adj igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet.”

Olvastam egy kis írást, amely négy gyertyáról szól.

Olyan nagy volt a csend volt a négy gyertya körül, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első : - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta: -ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem…

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.   

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni.  Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…  Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…!

 Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: -Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. -  ÉN VAGYOK  A REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

A mai vasárnap egy gyertya ég az adventi koszorún. Legyen ez számunkra a remény gyertyája, amiről a többit is meggyújtjuk . Az ajándékba kapott adventi idő, jó alkalom arra, hogy a többi gyertya is lángra lobbanjon bennünk és égjen a mi lelkünkben is.