Advent 17. után

 Karácsonyt négy hetes előkészület előzi meg. Vasárnappal a harmadik hetet is elkezdtük, és egyben belépünk az adventi időszak második felébe. Szinte türelmetlenül számoljuk a karácsony ünnepéig hátra lévő napokat. Most amikor a készülődés, és várakozás intenzív idejébe léptünk, önmagunkba nézve meg kellene vizsgálnunk, hogy milyen is az idei adventünk.

Életünket, feladatainkat tekintve, az adventi idő sem különbözik a többitől. Ugyanúgy teljesítenünk kell családi - hivatásbeli küldetésünket; ugyanúgy sürgetnek a napi vallásos kötelezettségeink.

Mégis akkor mi a különbség mi az a másság, ami különlegessé teszi ezt az időszakot?

Az adventi szent idő intenzitásában, tartalmában különbözik a többitől - ez a kegyelem ideje. Annyira meghatározó az Úr Jézus születése, hogy ennek megünneplésébe nem lehet csak úgy bele csöppeni. Átmenetre van szükség - ahhoz, hogy megfelelően gyümölcsöző legyen. Ráhangolódás nélkül felszínes lenne minden. Készülés nélkül felhasználatlan lesz az a kegyelmi özön, amiben részünk lehet Karácsony ünnepén – e nélkül csak hangulat, ajándékozás, pihenési lehetőség, kikapcsolódás szabadidő program lesz keresztény életünk legnagyobb eseménye - annak felelevenítése, hogy Isten emberi életet vállalt értünk. Az advent egész életünk tükrévé lesz, mert amilyen az adventünk, olyan a karácsonyunk, és olyan az egész életünk.

Ha az adventi szent időben sikerült többlet áldozatot vállalnunk -egy-egy szent misével, imával jócselekedettel  - akkor nem fog hiányozni keresztény életünkből sem az önzetlen segítőkészség - akkor valóban a szeretet ünnepévé lesz a karácsony.

 Ha kötelességteljesítésünket hivatástudat kíséri, és így éljük meg az adventi hétköznapokat, akkor az ünnepnek is meg lesz a maga helye és szerepe az életünkben.

Ha az olvasmányaink között Isten Igéje - a Szentírás is szerepel – rá ismerünk Isten tervére, sürgetésére a karácsonyi szent mise olvasmányaiban is.

Ha nem elégszem meg saját érdekem hajhászásával, mások szüksége, és java nem hagy nyugodni, többet megértek karácsony üzenetéből - sokkal mélyebben fog érinteni karácsony kegyelme.

Viszont ha úgy találnám, hogy az imént felsoroltakban bőven van javítanivaló, mert háttérbe szorult az áldozatvállalás, munkám robottá lett, Szentírásomat belepte a por a könyvespolcon, és belebonyolódtam önző kisvilágomba – akkor adventnek ebben az elkezdődött második szakaszában még mindig van lehetőség a bűnbánatra – szentgyónásra, buzgóbb keresztény életre. A kegyelem tüzénél még mindig felszíthatom keresztény hivatástudatomat – úgy hogy egy áldozatosabb életre szánom el magam. Belemerítkezhetem Isten jelenlétébe a bűnbánatban, az imában és szentáldozásban. Még mindig élesebbre állíthatom lelki hallásomat, hogy személyesen elérjen Isten üzenete.

Még mindig kigyúlhat lelkemben az adventi fény - és így sokkal teljesebb lesz karácsony öröme.

Amikor Erzsébet megszülte Keresztelő Jánost a szomszédok és rokonok együtt örültek vele - és megjegyezték „ irgalmas volt hozzá az Úr”

            Örvendjünk mi is annak a lehetőségnek, hogy Isten kegyelméből még jutott adventből mindannyiunknak. Örvendjünk annak, hogy Isten megőriz kegyelmében. Örvendjünk együtt annak, hogy Isten Irgalmas hozzánk - és felkészülhetünk annak a megünneplésére, hogy az Úr Jézus megszületett a világnak és élővé akar lenni bennünk és közöttünk.