Áldozó Csütörtök
ApCsel 1,1-11; Zs 46; Ef 1,17-23; Mk 16,15-20

Az emlékezés életünk fontos tartozéka. Amikor emlékezünk egy pillanatra visszatekintünk, hogy meghatározzuk, most hol tartunk és nekilendülünk az előttünk levőknek. A mai napon Jézus mennybemenetelére emlékezünk. Erről az eseményről számolnak be a mai olvasmányok: az 1.olvasmány és az evangélium.
Szent Lukács elbeszéli, hogy Húsvét vasárnap után, negyven nap elteltével, Jézus összegyűjtötte az apostolokat és felvitte őket egy magas hegyre. Még mindig értetlenek az apostolok. Azt kérdezik: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?''  Még mindig nagyon földhöz kötött a gondolkodásuk, azt remélték, hogy Jézus földi messiási királyságot alapit.
Mennybemenetel Azonban szomorúan azt tapasztalták, hogy Jézus elbúcsúzott tőlük, majd: „a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől.” Az apostolok újra nagyon elhagyottnak érezték magukat. Teljesen megfeledkeztek magukról, nem tudtak továbblépni. Oly annyira, hogy angyal figyelmeztette őket: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.''
Jézus mennybemenetele egy új korszak kezdete. Elkezdődött a Szentlélek és a missziós Egyház korszaka. Jézus mennybemenetele után az apostolok: „elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.”
Ma nekünk kell Jézus apostolaivá lennünk. Szent Pál apostol ezt mondja az első olvasmányban:
Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket.”
A mai nap szentmiséjében mi is Jézus köré gyűlünk. Azonban nem állhatunk meg kizárólag az emlékezésnél. Az Egyház ma bennünket is figyelmezet, de épp az ellenkezőjére, mint amire az angyal figyelmeztette az apostolokat. Míg az apostolokat arra kellett figyelmezetni, hogy ne álljanak égre meredt szemmel, a ma emberének épp arra van szüksége, hogy az égre tekintsen. Bennünket ma az a veszély fenyeget, hogy túlságosan megragadunk a fölieknél, a láthatónál, anélkül, hogy az odafent valókra is gondolnánk. Nem tehetjük meg, hogy kizárólag földi célok vezessenek. Keresztényként ma nekünk kell arról tanúskodnunk, hogy létezik több is, mint a kézzel fogható mindaz, amit magunk körül látunk. Ma nekünk kell tanúságot tennünk arról, amiről szent Pál beszél, hogy: „
milyen mérhetetlenül nagy az Isten hatalma rajtunk, akik hiszünk.”