Jézus ima                                                                                                Rugăciunea Inimii RO                                                                                                                 

A Szemlélődő Ferences Ima, Jézus Neve

Ha Isten akarjuk imádni, először meg kell tanulnunk örömet találni a vele együtt eltöltött idő csendességében.

        A. Mit mond a Szentírás?

„Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név, amelyben üdvözülhetünk” Ap, csel 4,12 

„... Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” Fil – 2,9-11 

„Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.”      Jn 16,23-24    

      B. A ferences lelkiség – ima, elmélkedés

Szent Ferencről írja szent Bonaventúra:

„Midőn Jézus nevét kiejtette, vagy hallotta, vidámság ömlött el keblén, s külsejében is egészen megváltozott, mintha mézet ízlelt volna, vagy szép zenét hallott volna.”

            Celánói Tamás is hasonlókat ír szent Ferencről: „Hányszor történt, hogy amikor asztalhoz ülve Jézus nevét hallotta, említette, vagy csak reá gondolt is, megfeledkezett az evésről. Nézvén nem látott és hallván nem hallott. Sőt gyakran, midőn úton volt és Jézusról elmélkedett, vagy énekelt, megfeledkezett útjáról, és a teremtményekhez fordult, felszólítva őket Jézus dicséretére.” 1 Cel 115

Sziénai szent Bernardin ezekene a nyomokon járt. Nagyhatású népszónok volt. Prédikációinak Jézus nevének tisztelete volt a témája. Táblára íratta Jézus nevének monogramját, és körbe hordozta. Így terjedt el az ismerős IHS. Brassó templom tabernákumán ez áll.

Veronában pl. ferences kolostor és a templom is Sziénai szent Bernardin tiszteletére épült, a szent prédikációink emlékére. Mindenhol ott látható a jelvénye – Jézus nevének a monogramja.

„Bármit kértek az én nevemben megteszem nektek.”

Szent Bernardin ennek az evangéliumi résznek a bűvkörében élt. Fennmaradt prédikációi erről szólnak.

Sokmindent szeretnénk megoldani, naponta több mindennel küszködünk – azonban nem fejthetjük el – hogy nem cselekedhetünk kizárólag a magunk nevében, nem elégséges az emberi okosság, az emberi erőfeszítés, csak Jézus nevében van megoldás, az ő nevében van üdvösség.

            Így Jézus nevében kell elkezdenünk napi tevékenységünket. Rá kell irányulni egész napunknak, és Ő vele kell befejeznünk. Ez ad keretet egy igazi keresztény – Krisztus-követő életnek.

        C. Mi is a Jézus ima?

Név mindig arra a személyre utal, aki azt a nevet viseli, több mint egyszerű megnevezés, hogy annak érdekében, hogy másoktól meg tudjuk különböztetni.

Próbáljunk meg egy pillanatra befele figyelni. Gondoljunk egy szeretett személyre – Mintha valami megváltozna bennünk. Valami megmozdul, megváltozik a hangulatunk, az érzelmi világunkban lejátszódik valami.

Jézus nevének ismételgetés – úgy hogy más - más jelentést adsz a szavaknak, más - más érzelemmel próbálod imádkozni, különféle beállítottsággal imádkozod. Vagy számodra fontos, mély jelentéssel bíró szavak toldasz be.

Mondhatod hangosan, félhangosan, magadban (mentális ima)

            Szerafim atya, ifjú barátunkat elvezette  a remeteségéhez közel esô kis cellába, ahol két gerlice élt. A két kis állat turbékolása elôször kedvesnek tûnt, de hamarosan idegesítette a fiatalembert. Mindig azt a pillanatot választották ki, hogy kedves szavakat turbékoljanak egymásnak, amikor ô aludni akart. Megkérdezte az öreg szerzetest, mit jelent ez az egész komédia és sokáig fog-e még tartani. Korábbi tanácsai, hogy imádkozzon mint a  hegy, az óceán, a pipacs még csak hagyján (bár el lehetne tûnôdni, vajon mi van ebben keresztényi), de hogy a szerzetes most ilyen epekedô szárnyasokat ajánljon neki elmélkedése mesteréül, na hát ebbôl elege volt!

            Szerafim atya elmagyarázta neki, hogy az Ószövetségben az elmélkedést olyan szavak fejezik ki, amelyeknek gyökere a ,,haga'', amit görögül a mélété-meletan, latinul a meditari-meditatio szóval adtak vissza. A szótô eredeti jelentése: ,,félhangon mormolni''. Ezt a szót használták az állatok kiáltására is: pl. az oroszlán ordít (Iz 31,4), a fecskefióka csipog, a galamb nyögdécsel (Iz 38,14), a medve dörmög.

            Ez nem nagyon tetszett a fiatal embernek. Otthon esküvôi vagy temetési misén hallotta ezt a könyörgést: ,Uram, irgalmazz!'' Szerafim atya elmosolyodott:

            -- Igen, ez az egyik jelentése, de van több más is, például: ,,Uram, küldd el Lelkedet!'', ,,Legyen felettem és mindnyájunk felett a te gyengédséged!'', ,,Áldott legyen a te Neved!'' stb., de ne törekedj túlzottan arra, hogy megértsd ezt a könyörgést, magától feltárul majd neked. Most csak légy fogékony és figyelmes arra a rezgésre, amit testedben, szívedben éleszt. Próbáld békésen összhangba hozni lélegzésed ritmusával. Amikor gondolatok gyötörnek, nyugodtan térj vissza ehhez a könyörgéshez, lélegezz mélyebben, tartsd magad egyenesen és mozdulatlanul, akkor megismered a békét, amelyet Isten bôségesen ad mindazoknak, akik szeretik Ôt.

            Néhány nap alatt hozzászokott a „Jézus nevével való imádsághoz.” Jézus Krisztus Isten fia, irgalmazz nekem bűnösnek. Úgy kísérte, ahogy a méheket a zümmögés, amikor a mézet csinálják. Nem mindig ismételgette ajakkal. A zümmögés egyre bensôbb, a rezgés egyre mélyebb lett. Az „Uram irgalmaz” -- aminek már nem gondolt értelmére -- néha ismeretlen csendbe vezette ôt, és úgy érezte magát, mint Tamás apostol, miután felfedezte a feltámadt Krisztust. ,,Uram irgalmazz, Jézus Krisztus!'' Én Uram, én Istenem!

            Isten nevének segítségül hívása nyomán lassacskán nagy tisztelet támadt benne minden létezôvel szemben. Ugyanakkor tele volt imádattal az iránt, aki ott rejtôzik minden létezés gyökerénél.

        D. A Jézus ima hatásai

Vándorolni kezdtem, faluról-falura. Ám nem úgy vándoroltam már, mint előbb, kényszerűséggel. Jézus Krisztus nevének segítségül hívása vidámított az úton, és az emberek jóságosak voltak hozzám, mintha mindenki szeretne engem.

             Zarándok: Most aztán így vándorlok, szüntelenül mondom a Jézus-imát, amely értékesebb és édesebb a számomra a világon mindennél. Megyek naponta tizenkét vagy még több versztányit is, és nem érzem, hogy megyek, csupán azt, hogy imádkozom. Ha csípős hideg járja át tagjaimat, még feszültebben mondom az imádságot, és csakhamar teljesen átmelegszem. Ha már-már elfog az éhség, gyakrabban hívom segítségül Jézus Krisztus nevét, és elfelejtem, hogy ennem kellene. Ha megbetegszem, vagy ha hasogat a hátam vagy a lábam, az imádságra figyelek, s máris nem érzem a fájdalmat. Ha megbánt valaki, csak arra gondolok, milyen édes a Jézus-ima, azonnal eltűnik a megbántás és a harag, s mindent elfelejtek. Valahogy úgy bolondos is vagyok, semmire sincs gondom, semmi sem köt le, nem nézek semmiféle hiúságra, legszívesebben mindig a magányban lennék. Szokásom szerint csak egy dolog sarkall, hogy szüntelenül imádkozzam. S amikor vele foglalkozom, mindig nagyon vidám vagyok. Csak az Isten tudja, mi fog még történni velem….. , de hála az Istennek, most már világosan értem, mit jelentenek a szavak, amelyeket az Apostol levelének olvasásakor hallottam:  “Szüntelen imádkozzatok!”

Olykor a legnagyobb boldogságot tapasztaltam, amikor segítségül hívtam Jézus Krisztus nevét, s megtudtam, mit jelent az Ige, amit Ó mondott: “Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21).Amikor ezeket s más hasonló vigasztalásokat átéltem, rájöttem, hogy a szívbeli imádság következményei háromféleképpen nyilvánulnak meg: a lélekben, az érzelmekben és a kinyilatkoztatásokban:

A lélekben az ember például érzi az Isten szeretetének édességét, a benső nyugalmat, a lélek elragadtatását, a gondolatok tisztaságát, a boldogító Istenre való gondolást.

Az érzelmekben: a szív boldog remegését, könnyedségét, –kellemesnek találja az ember az életet –, nem fog rajta betegség, szomorúság.

A kinyilatkoztatásokban: az értelem megvilágosítását, behatolását a Szentírásba – megérti, és elismeri a belső élet édességét – megbizonyosodik Isten közelségéről, irántunk való szeretetéről.

2. A Jézus imába rejlő pszichológiai okok – Anthony de Mello nyomán

A tudatalatti a fészke minden rejtett kényszerűnknek, szenvedélyünknek, védekezése mechanizmusunknak. Lelkiségünk nagy része a tudatosságra, és annak megszentelésére irányul. De ez csak a jéghegy csúcsa, mi lesz a jéghegy többi részével? Valahol gyökeres orvoslásra lenne szűkségünk.

A lélek dolgai nem tartoznak teljesen az értelem, a tudatosság és a logika fogalmi körébe, nem igen engedelmeskedik ezeknek a törvényeknek. Az emberi értelem okosságot ad, de bölcsességet nem – ehhez valami más-, több kell.

A Jézus ima képes megszentelni a tudatalattinkat – vagy úgy is mondhatnánk, hogy meghívjuk Jézust, hogy teljes egészében váltson meg bennünket, beengedjük őt egészen az életünkbe, nem csak  a bejáratig, az ajtóig. „Az ajtó előtt állok és kopogok”

            Az ima új felelőségeket hoz magával.

            Azzal a tudattal járulunk Isten elé, hogy ő emésztő tűz, mintegy ítélet elé járulnunk, azért fordulunk hozzá, mert hűtlenségünk ellenére szeretjük őt, mert jobban szeretjük, mint az Isten nélküli biztonságot. Hogyha megnyílunk feléje, akkor ő is megnyílik felénk. Nem azért állunk Isten elé, mert jogunk van eléje állni, hanem mert irgalomra szorulunk.

„Jézus Krisztus Isten fia irgalmazz nekem bűnösnek.”

Aki imádkozik, az lelki és testi egészségét erősíti

február 17. 11:30
www.idea.de/ Magyar Kurír 
Az ima és az egészég összefüggésére mutat rá Peter Findeisen, egy német pszichiátriai intézet vezetője egy tudományos magazinban. Az újság „Az imádság hatalma" címmel ismertet néhány tudományos vizsgálatot, amelyek az ima gyógyító erejét igazolják.

A lapban megjelent cikk többek között emlékeztet egy amerikai szívspecialista, Mitchell Krucoff vizsgálatára. Az orvos 370 szívbeteget figyelt meg. Két csoportot alakított a betegekből: Az egyik csoportba tartozók rendszeresen imádkoztak. A  három évig tartó megfigyelés során  beigazolódott, hogy azoknál a betegeknél, akik imádkoztak sokkal jobb gyógyulási eredményt lehetett elérni, mint azoknál, akik a kontrollcsoportba tartoztak.