Predikci a Hsg Napjn 1999

Az ruk s eszmk piacn ma sokkmindent knlnak eladsra. Mindenre vevt keresnek,mindent szeretnnek rtukmlni az emberekre. Ebben a vsri tolongsban neknk olyan rtkekre van szksgnk amelyek nem vltoznak, amelyek megrzik fnyket - divattl, rendszertl fggetlenl

- Az venknt megrendezett hsg napja ilyen rtkeket mutat fel neknk - olyan kincseket

amelyek nem tallhatk meg a vsri standokon - zlethelyisgekben, nem is ksri reklmhadjrat, nincs nagy zaj krltte - mgis mindenkinek kell, csak nem mindenki tudja, hogy hol keresse.Olyan ez mint amikor nyri forr - tz napon, tikkadtan s porosan vndorolunk valamilyen kitztt cl fel. Ilyenkor kinccsel r fel egy bviz, feldt forrs, kt. Pedig klnben megszokott s mindennapi, hogy a csapbl folyik a vz - s csak ha hinyzik akkor brednk r a hinyra. gy vndorolt a vlasztott np a Sinai puszta ttalan tain - ,,Velnk-e az r vagy sem?'' -- A pusztban Izraelnek ez ltkrds volt. A mi seink is tbbszr vndoroltak. zsibl, az Ural al. Innen Pannnia sksgaira s a Krpt medencbe. Bukovinbl s Vicbl - vagy ppen mi magunk jttnk a Szkelyfldrl, Szatmr-vidkrl s mg sok helyrl. S mostmr tapasztalatunk a vlasztott np tapasztalata, viszontagsgban, viharban - rmben vagy bnatban - velnk az Isten. Ez az r Jzusban megfoghat - gy ahogyan az volt a szamariai asszony szmra is.Jzus beszl a szamariai asszonnyal - s lvzet adott neki. Szmunkra is elrhet az r Jzus a trtnelem tapasztalatban, seink hitben.Eldeink ilyen bvz forrsrl gondoskodtak amikor templomot ptettek, egyhzkzsget alaptottakAz asszony a ktnl tallkozott Jzussal - A templombl forrsozik letnk ereje. Vallsunk, atemplomunk,egyhzkzsghez-kzssghez val tartozsunk:

- sszetartja a csaldot - idzzk fel azt a helyet, akr ebben a templomban volt, vagy msban

ahol elsldozk voltunk, ahol megbrmlkoztunk, ahol hittanra jrtunk, ahol hzassgot ktttnk. Tudatosult-e mr bennnk, hogy mennyire fontos kegyelmi pillanata volt az letnknek? Idzzem fel azt a gyntatszki hangulatot amikor igazn tltem a bnbocsnat izt. Ilyen tpllkkal ers lesz az elktelezettsgem, egszsges lesz a csaldi letem

- kzssget pt - nzzek szt a templomban, kiket ismerek, mennyire kzeliek akik most itt

vannak? Merem remlni, hogy kzelebbiek, mint azok akikkel csak alkalmilag tallkozom, pl. egy vrteremben. Ezekkel a keresztny testvreimmel kell holnapot ptenem, olyant amiben a jv nemzedke is jl rzi magt.

- eligazt az let tvesztiben - ma kzsen lehetsgnk van arra, hogy hlt adjunk azrt az eligaztsrt amit egyhzunktl kapunk, azrt a sok btortsrt amit akkor kaptunk ha elcsggedtnk, vagy kiltstalannak tnt az letnk. A krlttnk lev tmbhzak kzl mg mindig gfle mutat a templomtorony. Mg mindig fehr s magasba tr - nem hunyszkodik meg, nem blongat, nem simul bele a krnyezetbe. Teljesti hivatst. - s mi, hogyan llunk mindezzel?

Legyen a hsg napja j erforrs nnepe, a tltekezs napja, amikor megersdik az

egymshoz val ktdsnk, amikor jra vilgos a csaldi let rtke, a barti ktdsek felelssge, trsadalmi elhivatottsgunk s jult ervel lendljnk neki annak a hvatsnak amit Istentl kaptunk teljestsre.

Vissza a Hsg Napjhoz