Predikáció a Hűség Napján 1999

Az áruk és eszmék piacán ma sokkmindent kínálnak eladásra. Mindenre vevőt keresnek,mindent szeretnének rátukmálni az emberekre. Ebben a vásári tolongásban nekünk olyan értékekre van szükségünk amelyek nem változnak, amelyek megőrzik fényűket - divattól, rendszertől függetlenül
- Az évenként megrendezett hűség napja ilyen értékeket mutat fel nekünk - olyan kincseket
amelyek nem találhatók meg a vásári standokon - üzlethelyiségekben, nem is kíséri reklámhadjárat, nincs nagy zaj körülötte - mégis mindenkinek kell, csak nem mindenki tudja, hogy hol keresse.Olyan ez mint amikor nyári forró - tűző napon, tikkadtan és porosan vándorolunk valamilyen kitűzött cél felé. Ilyenkor kinccsel ér fel egy bővizű, felüdítő forrás, kút. Pedig különben megszokott és mindennapi, hogy a csapból folyik a víz - és csak ha hiányzik akkor ébredünk rá a hiányára. Így vándorolt a választott nép a Sinai puszta úttalan útain - ,,Velünk-e az Úr vagy sem?'' -- A pusztában Izraelnek ez létkérdés volt. A mi őseink is többször vándoroltak. Ázsiából, az Ural alá. Innen Pannónia síkságaira és a Kárpát medencébe. Bukovinából és Vicéből - vagy éppen mi magunk jöttünk a Székelyföldről, Szatmár-vidékéről és még sok helyről. S mostmár tapasztalatunk a választott nép tapasztalata, viszontagságban, viharban - örömben vagy bánatban - velünk az Isten. Ez az Úr Jézusban megfogható - úgy ahogyan az volt a szamariai asszony számára is.Jézus beszél a szamariai asszonnyal - és élővízet adott neki. Számunkra is elérhető az Úr Jézus a történelem tapasztalatában, őseink hitében.Elődeink ilyen bővízű forrásról gondoskodtak amikor templomot építettek, egyházközséget alapítottakAz asszony a kútnál találkozott Jézussal - A templomból forrásozik életünk ereje. Vallásunk, atemplomunk,egyházközséghez-közösséghez való tartozásunk:
- összetartja a családot - idézzük fel azt a helyet, akár ebben a templomban volt, vagy másban
ahol elsőáldozók voltunk, ahol megbérmálkoztunk, ahol hittanra jártunk, ahol házasságot kötöttünk. Tudatosult-e már bennünk, hogy mennyire fontos kegyelmi pillanata volt az életünknek? Idézzem fel azt a gyóntatószéki hangulatot amikor igazán átéltem a bűnbocsánat izét. Ilyen táplálékkal erős lesz az elkötelezettségem, egészséges lesz a családi életem
- közösséget épít - nézzek szét a templomban, kiket ismerek, mennyire közeliek akik most itt
vannak? Merem remélni, hogy közelebbiek, mint azok akikkel csak alkalmilag találkozom, pl. egy váróteremben. Ezekkel a keresztény testvéreimmel kell holnapot építenem, olyant amiben a jövő nemzedéke is jól érzi magát.
- eligazít az élet útvesztőiben - ma közösen lehetőségűnk van arra, hogy hálát adjunk azért az
eligazításért amit egyházunktól kapunk, azért a sok bátorításért amit akkor kaptunk ha elcsüggedtünk, vagy kilátástalannak tűnt az életünk. A körülöttünk levő tömbházak közül még mindig égféle mutat a templomtorony. Még mindig fehér és magasba tör - nem hunyászkodik meg, nem bólongat, nem simul bele a környezetébe. Teljesíti hivatását. - És mi, hogyan állunk mindezzel?
Legyen a hűség napja új erőforrás ünnepe, a töltekezés napja, amikor megerősödik az
egymáshoz való kötődésűnk, amikor újra világos a családi élet értéke, a baráti kötődések felelőssége, társadalmi elhivatottságunk és újult erővel lendüljünk neki annak a hívatásnak amit Istentől kaptunk teljesítésre.
Vissza a Hűség Napjához