8 – évközi vasárnap

Talán a szokásosnál valamivel hosszabb a mai vasárnapi evangélium. Azonban, hogyha azt az egy mondatot keressük, amely az egész szakaszt összefoglalja, Jézusnak abban a kijelentésében találjuk meg, hogy: „keressétek Isten országát” és minden más szükséges hozzá adatik. Vagyis a Gondviselésbe vetett bizalomról van szó, amely a mindennapok dolgai közepette, a helyes sorrendet jelenti, és a hitünk próbaköve.

Már az Ó-szövetségi ember számára is követelmény és felkínált lehetőség volt az Istenre való, feltétel nélküli ráhagyatkozás. Izaiás próféta néhány sora is, amelyet az első olvasmányban olvastunk, igazolja ezt. A próféta abból indul ki, hogy felerősíti a reményét vesztett ember hangját: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” Isten embereként, azonban nem áll meg annál, hogy hangot ad ennek a negatív életérzésnek. Vigasztalásként elmondja, hogy Isten szeretete, még a szülői szeretetnél is nagyobb, mintegy felülmúlja azt. Bár a legfájdalmasabb dolgok, közé tartozik, hogyha egy szülő megfeledkezik gyermekéről, de ez sajnos előfordulhat. Istennél azonban ez sose történik meg. Izaiás szavaival „Még ha a szülő megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad – mondja az Úr.”

Az Úr Jézus, a Gondviselésről szóló tanításában, a leg hétköznapibb tapasztalatból indul ki, és az ég madaraira, a mezők liliomaira hivatkozik. A mennyei Atya táplálja őket, és nem is akárhogyan, mert szépségük, bármit felülmúl.

A tanítás tehát arról szól, hogy: „Ne aggodalmaskodjatok” Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van” Vagyis Isten Országának keresése, mindent meg kell előznie.

Talán még érthetőbb, hogyha szent Pál apostolt is segítségül hívjuk, aki a szent leckében azt mondja. „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgái.” Vagyis a vallásosság, a Krisztushoz való tartozás nem lehet rejtett, eltitkolt magatartás. Mert ez mindent átsző, mindent megelőz, mindenben ott kell lennie. Ez leginkább az Istenbe vetett bizalomban lesz nyilvánvaló és abban mutatkozik meg.

Mennyire szép, és közösségi tanúságtétel a Csíksomlyói búcsú, az Úrnapi szentmise és körmenet. Ugyanakkor a kívánatos, hogy ez az ünnepi magatartás érje el a hétköznapjainkat is. Hogy ne csak az ünnepi alkalmakhoz kötődjön a vallásosságunk.

Legyen szó a mindennapi kenyérről, a döntéseinkről, a dolgokhoz és emberekhez való viszonyulásainkról, Istent semmiből nem hagyhatjuk ki. Sőt az Istenhez tartozásunk, a hitünk mindennek az alapja, mindent meg kell előznie, és bármi, csak erre épülhet. Nélküle minden ingatag és mulandó.

Legyen legfőbb törekvésünk, és ne sajnáljuk az erőfeszítést, annak érdekében, hogy az élet bármilyen kihívása közepette tanúságot tegyünk Istenkeresésünkről, és az Istenre való bizalmas ráhagyatkozásunkról. Mindenekelőtt keressük Isten Országát, és minden más hozzá adatik.