VI. évközi vasárnap
Egyéni és közösségi életünket törvények, szabályok irányítják. Az ésszerű és emberséges törvények a javunkra vannak. Azonban az emberek által hozott törvények, olyanok is lehetnek, amelyek önző módon kiszolgáltatnak a törvényhozó szándékának.
A mai szentírási szakaszok által az isteni törvény kerül előtérbe, amely céljában és szándékában, a hasonlóság mellett, nagyban különbözik az emberi törvényektől.
Sirák fia könyvéből olvastuk: „Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy…. Isten, senkinek sem adott parancsot a rosszra.”
Az Ó-szövetségi nép életében központi helyen állott az isteni törvény, a vallási előírás. Ezen állott, vagy bukott az Istenhez tartozás. Ezek a törvények viszont az Ó-szövetségi ember mértékére voltak szabva, ezért tökéletesítésre szorultak.
A mai evangélium kezdő soraiban hallottuk az Úr Jézus kijelentését: „ Nem megszüntetni jöttem / a törvényt/ , hanem tökéletessé tenni.”
A törvény legjobb ismerői, a farizeusok és írástudók abban tetszelegtek, hogy ők a törvény minden betűjét megtartják, ezért kiváltságosnak gondolták magunkat. Ez a betartás, azonban, csak felszínes és külső volt, a bensőt nem érintette. A folyóvízben levő kőhöz hasonlóan, amely kívülről ugyan nedves, de belül száraz marad.
A jobb megértés kedvéért Jézus konkrét példákkal szolgál. Így vezeti be:
„mondatott a régieknek,.. én pedig mondom nektek.
Az élet védelmére adott paranccsal kapcsolatban hangzott el: „Mondatott a régieknek, ne ölj. Én pedig az mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére.” Első hallásra nagyon szigorúnak tűnik. Méltán azt mondhatjuk, hogy nem egy fajsúlyú dologról van szó. Nem lehet egyenlőség jelet tenni az élet kioltása és a harag közé. Általában hosszú út vezet oda, hogy valaki kárt tegyen embertársa életében. Azonban ki ne tudná, hogy mindez a haraggal, a nehezteléssel kezdődik. Aki nem tesz időben ellene, abban csak gyűl és nő-, elburjánzik az ellenségeskedés, addig, amíg már nagyon rossz irányba mehet. Ugyanakkor csupán szavakkal is tönkre tehetünk embereket úgy, hogy méltóságukban, becsületükben sértjük meg őket. Nagyon érvényes erre is, amit a lelki írók tanácsolnak: kezdetben állj ellen.
Ez pedig minden egyes felhozott példára áll. A szívűnkben dől el, hogy mivé növi ki magát a gondolat, a vágy, a kívánság. A benső hozzáálláson, a szándékon áll, vagy bukik
Ezért az Úr Jézus útmutatása szerint naponként tegyük vizsgálat tárgyává a benső világunkat, szándékainkat és már jó idejében gyomláljunk ki minden rossz gondolatot, ellenségeskedést, bármit, ami helytelen irányba vinné az életünket.
Adjon erőt és biztasson bennünket, amit szent Pál apostol ír a korintusiaknak:
„Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik.”