Nagyböjt 5. hete Kedd

Szám 21,4-9  Jn 8,21-30

            Az élet egyik jellemző kísérő jelensége a változás. Valamilyen fokban mindenkit foglalkoztat a változás vágya. Azért, hogy külső körülményeinket, lehetőségeinket megváltoztassuk néha komoly erőfeszítésekre, áldozatokra vállalkozunk. Azonban az is tapasztalatunk, hogy nem elégséges kizárólag csak a külső változással, változtatással foglalkoznunk.

Szükségünk van arra, hogy a nagyböjt hátra levő idejében a benső változás vágyára, lehetőségére irányítsuk a figyelműnket.

Figyelmesen követjük Jézus és a hallgatósága párbeszédét az imént felolvasott Jánosi evangéliumi részben. Láthatjuk, miként mélyül el az ellentét a farizeusok és Jézus között.

Nem könnyű olvasmány, – Jánosnak saját stílusa van.

Feltűnő módon tele van olyan kijelentésekkel, amelyet a hallgatóság félre ért.

„Elmegyek és kerestek, … de ahová én megyek oda ti nem jöhettek…”  -  Jézus szomorú megjegyzéseként értelmezhetjük: nem komoly a keresésetek, mert a keresés eredményeként nem juttok oda, ahová én megyek.  Teljesen félre értik: „Csak nem öli meg magát..”

„Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok…”, mintegy összezavarodva kérdi a hallgatóság: „De hát ki vagy te?”

Jézus Ó-szövetségi képpel válaszol: ”Amikor majd fölemelik az Emberfiát, megtudjátok, hogy ki vagyok?”

Kifejezett utalás a felolvasott Ó-szövetségi olvasmányra Mózes könyvéből, amely a pusztai vándorlás egyik eseményét írja le: rézkígyó a pusztában. Aki felnézett rá megmenekült.

Közeledik Húsvét, néhány sürgető kérdés számunkra a fentiek alapján:

-        Mennyire komoly a benső lelki keresésünk, a változás vágya?

-        Beismerjük-e, hogy még mindig nagyon földhöz kötött a gondolkodásunk, a magatartásunk?

-        Tudjuk-e, hogy akkor van lehetőségünk a szabadulásra, ha felnézünk arra, akit értünk feszítettek meg?

Ez nem lehet, kizárólag egy beidegződött felpillantás. Személyes, megihletődött nézésre van szűkség. Úgy, ahogyan a Szűzanya és szent János apostol állt a kereszt alatt. Úgy mint szent Ferenc esetében San Damianóban, amikor szólt hozzá Jézus a keresztről, vagy Avilai szent Teréznél, aki a szenvedő Krisztus szemlélése érintett meg, és így kezdődött el egy gyökeres változás az életében. Hogyha megértjük, hogy ki Jézus a számunkra, saját magunkat és környezetünket is jobban fogjuk érteni, és azt is jobban megértjük, hogy mi a feladatunk, különösen most a nagyböjti időben.