Nagyböjt V vasárnapja C 

A szabadság alapvető emberi igény, nélküle elsorvad az élet. Tulajdonképpen az igazi szabadság Isten ajándéka. Isten az ember valódi szabadítója.

            A mai vasárnap Ó-szövetségi olvasmányának fő témája: -  Isten megszabadítja népét az egyiptomi fogságból. A választott nép Isten, szabadító tettében megtapasztalta az ő ingyenes szeretetét, jóságát - amely reményük alapjává lett. Izaiás próféta arról biztosítja hallgatóit, hogy Isten ma is művel csodákat, nemcsak a régi időkben. „Nézzétek, én valami újat viszek végbe. A nép, amelyet magamnak alkottam hirdetni fogja dicsőségemet.”

            Szent Pál apostol a II olvasmányban megvallja, hogy ő már megtapasztalta Isten csodálatos szabadítását, és nem is vágyik másra, mint Krisztushoz tartozni, mert érte mindent elvetett, sőt szemétnek tekintett. „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért.”

Az evangélium részlet is Isten, szabadító tettének szép bizonyítéka. A történet a házasságtörő asszonyról szól, de azt a címet is adhatnánk neki, hogy: „Jézus irgalmassága”.Jézus a templomban tanított, sokan hallgatták és egyre többen hittek benne, ami kiváltotta a farizeusok irigységét. A farizeusok szerették volna bebizonyítani Jézusról, hogy nem tartja meg, sőt megszegi a vallásos törvényeket. Ugyanakkor a tekintélyét is tönkre akarták tenni, amellyel a nép előtt rendelkezett. Tudták, hogy csak akkor gondolhattak arra, hogy vádat emeljenek ellene és elítéljék, ha sikerül éket verniük Jézus és a nép között.

A házasságtörő asszony esete úgy látszott, jó lehetőséget biztosít ehhez. Hármas csapdát állítottak, hogy tőrbe csalják Jézust. A történet ugyanis emberi logika szerint három módon végződhetett volna.

            1. A farizeusok arra gondoltak, hogyha Jézus felmenti az asszonyt, akkor abban válik vétkessé, hogy nem tiszteli a vallásos törvényeket. A mózesi törvények szerint a házasságtörésért ugyanis halálbüntetés járt, amelyet megkövezéssel hajtottak végre.

            2. Hogyha Jézus a törvény szó szerinti megtartása mellett állott volna ki, akkor a népnek okozott volna csalódást. Így a farizeusok abban reméltek, hogy ez esetben az egyszerű emberek elfordulnak tőle, mert épp olyan szigorúnak és szívtelennek mutatkozik, mint azok, akik a törvényt hivatalból magyarázták.

            3. Ebben az esetben még a római hatóság előtt is fel lehetett volna jelenteni, mert csak nekik volt joguk halálbüntetést kimondani.

Jézus váratlan fordulattal kikerülte a felállított csapdát. Így szólt a vádaskodókhoz: „Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ.” János evangélista nem kis kárörömmel tudósít arról, hogy amikor ellenségei meghallották szavait, egymás után csendben eltávoztak.

Az evangélium elbeszélése azonban itt még nem érte el a csúcspontját. Mindez csak bevezetés ahhoz a döntő kijelentéshez, amely megvilágítja majd Jézus álláspontját a bűnnel és a bűnössel kapcsolatban. Olyan megoldásra jutott, amit isteni hatalommal egyedül csak ő tehetett meg.

Jézus eddig a farizeusokkal folytatott párbeszédet, most az asszonyhoz fordult és új kezdettel ajándékozta meg: „Senki sem ítél el? Senki Uram. Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”

A házasságtörő kettős szabadulást tapasztalt itt meg. Jézus megszabadította őt emberi vádlóitól és elítélőitől – és felszabadította bűnei terhétől, ami sokkal jelentősebb, mint az emberi vádlóktól való szabadulás. Jézus szavai rádöbbentették az asszonyt arra, hogy a farizeusok nem lehetnek igazán ítélő bírák. Ők maguk is vétkes emberek. Egyedül Isten az, aki ítéletet mond bűneink felett.  Jézusban egyben szabadítónk is van, akire fenntartás nélkül rábízhatjuk magunkat, akitől a feladatot is megkapjuk: „menj és többé ne vétkezzél.”

            Istennek ezek a múltban végbevitt és a Szentírásban leirt szabadító tettei a jelen feladatára, irányítják tekintetünket. Rá akarnak ébreszteni arra, hogy mennyire rászorulunk Isten irgalmára, hogy egyedül csak az ő bocsánatában és szabadításában bízhatunk. Az Úr Jézus bennünket is új, kegyelmi életre hív.  Bízzunk ebben a kegyelemben és mi is meg fogjuk tapasztalni Isten fiainak kegyelmi szabadságát, amelyet csak ő nyújthat nekünk.