5-vas  A 

Hogyha valami folytán egy ember élete zsákutcába szalad, nagyon könnyen minden ízetlenné válik. Ilyenkor a szenvedő eligazító fényre, világosságra vágyik és bármit megmozgat, csak hogy új reményre találjon.

Ilyen állapotra utal Izaiása próféta, közösségi vonatkozásban, a nép fogsága idején. Szava intés és ígéret a néphez, amely a számkivetésből való visszatérés után (Kr.e. 537 körül) azon kesereg, hogy semmire sem jutnak, és úgy tűnik Isten segítsége is elmaradt. Arra figyelmeztet a próféta, hogy a vallásos lelkület abban nyilvánul meg leginkább, hogyha a szűkséget szenvedő pártfogóra talál. És a következtetés: „Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal…. ha szólítod az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Íme, itt vagyok!”

Ez már az Úr Jézus által képviselt és tanított lelkiség. A hegyi beszédben, tömören így fogalmaz: „Ti vagytok a föld sója, ... ti vagytok a világ világossága.”

Az a meglepő, hogy nem azt mondja Jézus, hogy a tanítványok mivé fognak válni, hanem a föld sójának és a világ világosságának nevezi. A "föld sója", a "világ világossága" megnevezés tehát a tanítványok felelősségére, és feladatára utal.

A fény dolga, hogy világítson, a só pedig ízt adjon!

          Mindnyájan tudjuk, mi a só.  Bár hasznos, de önmagában nem finom, nem számit csemegének. Csak akkor van értéke, ha valamit ízesít.

 A lámpa, a világítóeszköz akkor tölti be feladatát, ha "tartóra teszik", ha valakinek világit. Egy üres szobában mi haszna van a lámpának, ahova senki nem jut be?!

        Mi vagyunk a világ világossága, a föld sója! Mit akart Jézus mondani ezekkel a jelképekkel? A sóhoz és lámpához hasonlóan, a feladatunk, hogy mások életét gazdagabbá tegyük. Kapcsolatunkban, hivatásunk teljesítésében válunk azzá, amivé lennünk kell.

          Boldog az a férj - feleség, akit házastársa jó példája ösztönöz, és így naponkint erőt kap az újra kezdéshez. Naponként vállalni tudja az élet terheit, mert van fénye, és íze az életének.

          Ugyanígy boldog az a gyermek, akit szülei gondoskodó jósága oltalmaz. Ezzel az otthon tanult jósággal fog mások fele közeledni és jó emberré lesz.

Csupán az a közösség virágzó, amelyet jó emberek példája, áldozatvállalása tesz értékessé, mert csak azok viszik tovább a keresztény életértékeket, akik élik azt - fényt, meleget árasztanak környezetükre.

        Még azt is hozzá kell tennünk, hogy a só és a lámpa minősége változhat. A só lehet durva, földes, szennyezett, vagy ízetlen. A lámpa kanóca pedig lehet nedves, serceghet és füstölöghet. A bennünk lévő  korlátok, bűneink akadályai lehetnek a rendeltetésszerű használatnak!

          Azonban életünk fénye elsősorban nem mi vagyunk egymásnak, nem a mi erőinkre hagyatkozunk, hanem Istenből táplálkozunk, ahogyan szent Pál apostol fogalmaz: „tanításom és igehirdetésem  nem a bölcsesség elragadó szavaiból áll..... hitetek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.”

A mai vasárnapon is figyelműnk irányuljon az Úr Jézus kegyelmére és erejére, hogy ízessé váljon az életünk és a tőle kapott fénnyel másoknak is világítani tudjunk.