Nagyböjt V vasárnap

Nagyböjt V vasárnapjának a neve „fekete vasárnap.” A mai nap fekete, vagy lila lepellel takarjuk le a kereszteket. Ez a szokás még a középkorból ered, amikor a keresztek tulajdonképpen drágakövekkel kirakott ékszerek voltak, és a nagyhét közeledtével ezeket a világi hívságokat takarták el. Assisi szent Ferenc óta elterjedt a fölfeszített Krisztus ábrázolása, úgy ahogy most látjuk. Húsvét közeledtével az Egyház még kifejezettebben Jézus értünk vállalt szenvedésére és feltámadására irányítja a figyelmünket. A mai vasárnapi olvasmányok mondanivalója is ezt kínálja elmélkedési témaként. Az Ó-szövetségi olvasmányban Ezekiel próféta, az újjászületés reményét táplálja Isten népében. „ Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére” Igaz, hogy ez a jövendölés a fogságban levőket bátorítja. Tulajdonképpen itt még nincs szó egyéni föltámadásról, mert a fogoly Izrael, mint nép támad föl. Mégis nagyon közel áll már hozzá. Valójában a próféta Istenre bízza a feltámadás kérdését. Isten megteheti, sőt meg is fogja tenni. „Belétek oltom lelkemet, és életre keltek.”

Az evangéliumban Lázár feltámasztása, már az ő személyes életét érintette. Lázár nővérei ezekkel a szavakkal üzentek Jézus után: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz.” Jézus mégsem sietett, csak akkor ért oda, amikor már Lázár halott volt. Annak ellenére, hogy tudta mi fog következni, mégis megrendülve közeledett a sírhoz. Odaérve pedig beszólt a sziklasírba „Lázár jöjj ki” és ezzel feltámasztotta a négy napja eltemetett halottat. Lázár visszatért ebbe a földi életbe. Ez a halott feltámasztás é elővételezte Jézus feltámadását, és minden ember egyéni feltámadását. Azonban a hasonlóság mellett, nagy a különbség is Lázár feltámasztása, és az Úr Jézus feltámadása között. Ugyanis Lázárnak újra meg kellett halnia, csak egy bizonyos ideig folytatódott a földi élete. Jézus feltámadásával azonban nem ebbe a földi életbe tért vissza, és örök időkre szól. Úgy tűnik Lázár feltámasztása kevés emberben ébresztett hitet. Legfennebb a nővéreiben erősödött meg jobban az Úr Jézushoz való ragaszkodás. Ugyanis a zsidók, képtelen módon halálra keresték. A tanítványok is annyira megfeledkeztek erről a csodáról, hogy Húsvét vasárnap nem jut eszükbe lehetőségként Jézus esetében. Jézus feltámadása azonban már hitet eredményezett. Egy fontos üzenet és bizonyosság, hogy van átjárás ég és föld között, sőt életünk nem fejeződik be a halállal. Így a Húsvét ünnepére való készülés, maga az egész ünnep hit nélkül nem lehetséges. Ezért az Egyház, különösen a nagyböjt második felében, buzgóbb vallásos életre ösztönöz. A szentségekben, hatékony segítséget kínál fel lelki életünk táplálására.  Aggódó szeretettel parancsként is megfogalmazta, hogy évente gyónjunk és legalább Húsvét táján, áldozzunk Most bennünket is arra hív, hogy egy jó húsvéti gyónásban tapasztaljuk meg a bűnbocsánat felszabadító erejét, ami a testi feltámadás hitéhez is közelebb visz. Ma hozzánk is így szól az Úr Jézus, mint Lázárhoz szólt: „jöjj ki” A mi esetünkben, ez a felszólítás most egy odaadóbb, buzgóbb keresztény életre szól