Húsvét IV hete Kedd– nagy kilenced kezdete
A mai nappal, ferences templomainkban kezdetét veszi a Szent Antal tiszteletére végzett nagy kilenced. Szent Antal ünnepe előtt, amelyet június 13-án tartunk, kilenc kedden szentmisét végzünk templomainkban, és kedves szentünk közbenjáró imáját kérjük valamilyen kitűzött sajátos szándékra. A szokás eredete a XVII századra nyúlik vissza. Feljegyezték, hogy Bononia városában (mai Olaszország) egy asszony szent Antal közbenjárására gyerek áldásért imádkozott. Látomásban azt az utasítást kapta, hogy kilenc kedden át, látogassa meg szent Antal képét a ferences templomban. Ennek a hatására kezdődött el a ferences templomokban a szent Antal tiszteletére végzett kilenced.
Egy 1741-es feljegyzésbe olvassuk, hogy Csíksomlyón: „ezen ragaszkodó tiszteletből kifolyólag szokásba vették, hogy évenkint, Páduai Szent Antal ünnepét (június 13.) megelőző kilenc kedden, labarum alatt kivonulnak a Kis Somlyó hegyen épült Szent Antal kápolnához. Ott imádkoznak, a Páter szentmisét végez és prédikál Szent Antal tiszteletére.”
A mai napon, amikor mi is elkezdjük ezt a nagy kilencedet a felolvasott evangélium bátorít. Ez a jó pásztorról szóló szakasz egy része. A jeruzsálemi templomban néhányan a zsidók közül azzal vádolták Jézust, hogy bizonytalanságban tartja a népet, és nem fedi fel nyíltan, hogy ő a messiás. Ő azonban a cselekedeteire hivatkozott, amelyeket az Atya nevében vitt végbe. Ugyanakkor azt mondja: „az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből.”
Most, a nagy kilenced kezdetén sokféle szándékkal jöttünk el erre a szentmisére. Sokminden foglalkoztat, sokminden nyugtalanít. Van, aki testi-, lelki egészségért imádkozik. Más a családja ügyes-bajos dolgát hozta el az Úr Jézushoz. Esetleg valamilyen sajátos terv, elképzelés teljesülését szeretnénk. Mindenki maga ismeri a saját felajánlását.
Jézus szavai pedig megerősítenek bennünket. Tudjuk, hogy a szent Antal közbenjárására eléje terjesztett kérések a legjobb helyen vannak.
Arra is fontos felfigyelnünk, hogy az Úr Jézus az őt vádolók hitetlenségét teszi szóvá.
„Mondtam már nektek, de nem hiszitek el.”
Mi is csak hittel járulhatunk az Úr Jézus elé. Annak ellenére, hogy nagyon is emberi módon, azt szeretnénk, hogy minden pontosan úgy teljesüljön, ahogyan azt megfogalmazzuk, bíznunk kell abban, hogy a kéréseink olyan formában teljesülnek, ahogyan leginkább a lelkünk javát szolgálják. Bármi is legyen a kérésünk tárgya, hozzá kell tennünk, hogy legyen meg Isten akarata. Ő ismeri a legjobban a vágyainkat, ismeri szükségeinket, és alkalmas időben megadja mindazt, ami leginkább a javunkra van.