Nagyböjt 3. hete Kedd

Az evangéliumi rész a megbocsátás lelkületéről és mércéjéről szól.
Szent Péter azzal a kérdéssel fordult Jézushoz, hogy hányszor kell megbocsátania az ellene vétőnek. Az apostol a megbocsátás határát keresi az emberek között. Mintha csak egy tartalékról lenne szó, és hogyha az kifogy, akkor már csak azt mondhatnánk, sajnálom, de a megbocsátás tartalékom kifogyott, már nincs több raktáron, így nem bocsáthatok meg neked. Szent Péter úgy gondolta, hogy nagyon nagy lelkű azzal, hogy akár hétszer is kész megbocsátani – a hetes szám a tökéletességet jelképezte. Jézus az ő válaszában, azonban meglepő dolgot mond, nem hétszer, hanem számtalanszor, hetvenszer hétszer is meg kell bocsátanunk – annyiszor, ahányszor erre szükség van.
Mondanivalója alátámasztására példabeszédet mondott a szívtelen szolgáról. A szolgának minden adósságát elengedte az Ura – azonban ő maga már nem tudott ugyan olyan nagylelkű lenni szolgatársával, aki jóval, jelentéktelenebb összeggel tartozott neki, mint ő az urának.Isten irántunk való irgalma, hasonló lelkületet kell, hogy eredményezzen. Ez kell, hogy az alapja legyen a mi irgalmasságunknak, a mi megbocsátó lelkületünknek is. Isten nem méricskél, nem számítgat, hanem nagylelkűen megbocsát. Így mi se tehetünk másképp. Hisz nem lenne jogos, hogy amíg Isten a mi tartozásunkat elengedi, mi mások irántunk való tartozását számon tartjuk. A megbocsátás mindig nagylelkűség kérdése.
Hogyha mégis az tapasztaljuk, hogy ez nagyobb erőfeszítésbe kerül részünkről, tudatosítanunk kell, hogy arra van szükség, hogy mi magunk megtapasztaljuk és tudatosítsuk Isten irgalmas jóságát. A nagyböjti idő erre nagyon jó alkalom.
Dániel imája, amelyet az első olvasmányban olvastunk szép példája a bocsánatért esdeklő lelkületnek: „Fogadd el megtört szívünket és megalázott lelkünket… Fogadd kedvesen, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. És most teljes szívünkből követünk téged, félve tisztelünk és keressük arcodat.” A megtapasztalt irgalomból, az Istentől kapott bocsánat kegyelméből bőven meríthetünk erőt ahhoz, hogy mi is megbocsátóak legyünk. Ahogyan szent Pál apostol fogalmaz a rómaiakhoz, irt levelében: „ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.”