Vannak helyek, ahol szívesebben tartózkodunk, mert valamilyen emlék fűz hozzá. Jól érezzük magunkat azon a helyen, mert talán ott tapasztaltuk meg igazi emberségűnket, vagy egy vonzó környezet felkeltette bennünk az Isten utáni vágyat. Ilyenek például a hegyek, amelyek titokzatosságukkal, szilárd magabiztosságukkal Isten jelenlétére hangolnak. Gondolhatunk akár Sinai hegyre, a tíz parancs kinyilatkoztatásának a helyére. Magas, vulkanikus eredetű hegység. Nagy kiterjedésű fensikjaival alkalmas arra, hogy bele vezesse az embert a természetfeletti világba. Az Ó-szövetségi olvasmány épp a tízparancs megtartó erejéről szól, amellyel Isten az ember méltóságát védi.

            Ma is vannak helyek, amelyek állandó csendjükkel, csendes ünnepélyességűkkel alkalmasak arra, hogy ráhangoljanak Isten jelenlétére. Ezek a templomok. Bármely régi, vagy éppen omladozó egy templom, legyen kicsi vagy nagy, mégis Isten háza, Istennek szentelt hely. A templom Isten közelségének sajátos helye.

            Így volt ez az egész egyház-történelem folyamán, sőt még az Ó-szövetségben is.

            A mai evangéliumban az Úr Jézus épp a templommal kapcsolatosan új színben jelenik meg előttünk. Mi békés, türelmes természetűnek ismerjük Jézust, de ma az Atya háza iránti buzgóság tűzbe hozza. Mi is történt?

A templom nagy területet fogalt el Jeruzsálemben, a város legforgalmasabb része volt.

-  Az áldozatbemutatáshoz állatokra volt szűkség, körülményes lett volna otthonról hozni, ezért helyben vásárolták.

- A nagyobb értékű pénzt könnyebb volt elhozni otthonról, de fel kellett váltani, hogy vásárolni lehessen vele. Ugyanakkor a templom területén más pénznem volt használatban, mint a mindennapi életben. Ez is szükségessé tette az átváltást.

- Akik a város másik végébe akartak eljutni, könnyebb és egyszerűbb volt átvágni a templom területén hétköznapi ruhában, és hétköznapi magatartással.

Valóságos vásárcsarnokká lett a templom, elvesztette eredeti rendeltetését. Nem az Istennel való találkozás helye volt többé, hanem a hétköznapi dolgok intézési helyévé süllyedt le.

Ezért ragadt ostort az Úr Jézus és kiűzte az árusokat, hogy visszaállítsa a templom eredeti méltóságát, és rendeltetését.

            A mi számunkra is a templom az Istennel való találkozás helye. Nyilván nem a díszítés, a festés miatt szép egy templom – még ha fontos is az ízlésesség. Egy templom értékei mindig azok a hívek, akik megtöltik, akik vigaszt és enyhülést keresnek, erőt és támaszt várnak Istentől és ezt egyéni és közös imában kérik. Ha összegyűlünk Isten házába, ezért igyekszünk csendben ülni, összeszedettnek lenni, hogy hozzájáruljunk a templom áhítatához.

            Azonban a kőből épített templomon kívül létezik és él a lélek temploma. Az is feladatunk, hogy a köböl épített templomunk mellett, a lélek templomát is gondozzuk, díszítsük, és berendezzük Isten számára. Ezért is kell időnként rendet teremtenünk lelkűnk templomában, különösen most a nagyböjt idején.

            Használjuk ki a felkínálkozó kegyelmi lehetőségeket, hogy Jézussal és egymással együttműködve, lelkünk temploma is alkalmas hely legyen Isten számára. Jó lenne, hogyha itt nem csak a világ zajos dolgai lennének jelen, hanem különösen most a nagyböjti időben helyet kapna még jobban az áhítat, a vallásosság is, mert e nélkül üressé és kopárrá lesz az életűnk.