Nagyböjt III A

Ma szinte minden megvásárolható, minden eladó, minden ember egy lehetséges vásárló az élet nagy piacán. Annak ellenére, hogy dolgok garmadája vesz körül, mégis nagyon sok hiányban szenvedünk – leginkább a lelki értékekre gondolva. Ugyanis ezek az értékek nem vásárolhatók meg, nem kaphatók a kereskedelemben. Mégis nagyon vágyunk a lélek értékeire: a megértésre, a jóságra, hűségre, emberségre. Sokszor egész kis, apró dolgok nagy értékkel bírhatnak.Mindannyian tudjuk, talán tapasztalatból, mit jelent nagy hőségben, étlen- szomjan vándorolni, amikor a vágyaink csupán egy pohár friss vízre irányulnak. Ilyen helyzetben egy kis csermely is végtelen értéknek tűnik. Mi már nagyon hozzászoktunk, hogy a csapból mindig folyik a víz, és akkor értékeljük a legjobban mikor nincs vizünk.

            Isten Ó-szövetségi választott népe a Sinai pusztában vándorolt. Már nem volt ennivalójuk, szomjaztak. Annak ellenére, hogy már megtapasztalták Isten erejét és jelenlétét, amikor a nehézségek jelentkeztek, meggyengült bennük a hit és zúgolódtak. „Refidimben a nép szomjas volt, azért zúgolódott Mózes ellen: ,, Miért hoztál ki minket Egyiptomból, talán azért, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket gyermekeinkkel és állatainkkal együtt?'' ……….”Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.''

Az evangéliumi esemény is a vízzel kapcsolatos, és egy kútnál játszódik le. „Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, …….Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idô dél felé járt. „Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: ,,Adj innom!'' Az asszony elcsodálkozott. Jézus így felelt: ,, Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd ôt, és ô élô vizet adna neked.'' Érdekes párbeszéd alakult ki, amely tele van félreértésekkel és még a tanítványokat is sokkolta. Azonban épp ezen keresztül nagyon szépen kirajzolódik Jézus pedagógiája, a bűnöshöz való viszonyulása.

            Életünk vándorútján Jézus mellettünk is megáll, hogy önmagát felkínálva oltsa lelkünk szomjúságát. II János Pál pápa egy alkalommal így fogalmazott: „Krisztust követve találjuk meg az igazi boldogságot. Csak megújult ember tudja megújítani a világot.”

Vannak olyan események, és helyek, amelyek számunkra forrás erejűek.  Jó lenne gyakran emlékezni lelki megújulásunknak ezekre a helyeire, ahol számunkra is forrásként buzgott fel a kegyelem. Például arra a templomra, ahol elsőáldozók voltunk, ahol megbérmálkoztunk, házasságot kötöttünk, fogadalmat tettünk. Azonban ez nem lehet csupán egy régi emlék, amelyre most történetesen visszagondolunk. Jó lenne, most a nagyböjti időben, imában, egy jó szentgyónásban felszítani az akkor kapott kegyelmeket. Ugyanis csak a hit forrásából merített erővel őrizhetjük, valósíthatjuk meg életünk egyensúlyát. Ez táplál bennünket, és ezt semmi mással nem helyettesíthetjük, nem is pótolhatjuk.

A hit eligazít, amikor életünk irányát keressük, amikor kiúttalansággal találkozunk.

Ugyanakkor az sem mellékes, hogy a vallásos élet hoz bennünket igazi közösségbe másokkal. Tegyünk erőfeszítést annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, mert ő az életünk forrása, és azok támasza, akik benne találják meg erejüket és menedéküket.