33 vasárnap

 

 

Beszélgetéseinkben, elemzéseinkben gyakran felmerülő kérdés – milyen is az igaz, a derék ember? – Hisz mindig is szűkség volt, és szűkség van életünket eligazító példaképekre. Diogenész a filozófus fényes nappal lámpával kereste az igaz embert – és nem azért tette, mintha elborult volna az elméje. Hanem szerinte még fényes nappal, akár lámpával keresve sem lehet igaz embert találni.

Mi nem vagyunk ennyire borúlátók. Számunkra a mai első olvasmány kérdése: „derék asszonyt ki talál?” – nem üresen hangzó, költői kérdés. Ugyanis mi Árpádházi szent Erzsébetben derék asszonyra találunk. Az ünnepe a jövő hét folyamán, november 19-én van.

Az ő élete nagyon szépen gyakorlatba ülteti a mai vasárnap evangéliumát – amely az ajándékba kapott talentumokról szól.

Néha úgy találjuk, hogy mi alig kaptunk olyan adományokat, amelyeket kamatoztatni tudnánk. Gyakran, sokkal többre vágyunk, mint amink van. Szent Erzsébet életében azt látjuk, hogy nagyon szépen kamatoztatta élete változásai között azt a nagyszerű lelki adományt – amely mindenkinek a rendelkezésére áll, hogy Krisztushoz kapcsolódik az élete. Leginkább az a biztató az ő példájában, hogy bármilyen életkorban lévőnek, és bármilyen élethivatású embernek példaképe lehet.

        Gyerek korában testi és szellemi kibontakozásával együtt növekedett Isten iránti szeretete. – Mint ahogyan az Úr Jézusról jegyezte fel az evangélista, hogy növekedett korban és kedvességben Isten és emberek előtt. Fogócskázás közben a kis Erzsébet szándékosan a kápolna felé terelte pajtásait, hogy egy pillanatra beléphessen imádkozni. Négy éves korában került Wartburgba. A hirtelen történt környezetváltozás és a véget nem érő zajos mulatság miatt nehezen találta föl magát.

            Ifjú korban, nagy felelősség tudattal készült a házasságra – fontos volt számára, hogy lelkileg is érett legyen erre a fontos lépésre. Pedig a környezete nem tűrte buzgó vallásosságát – de ő minden intrika ellenére férjhez ment Lajos grófhoz – akit szeretett.

            Házasságkötése alkalmával nem vette fel a rangjához kijáró díszeket, mert azt mondta, hogy ő nem tesz koronát a templomban, miközben Krisztus fején töviskorona van. Házassága idejére szó szerint alkalmazható rá a példabeszédek könyvéből. „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszonynak kijár a dicséret. Férjének szíve bátran ráhagyatkozhat, mert mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.” Boldog házasságukban, férjével egymást buzdították Isten szeretetére.

            Szerzetesek, Ferences világi rendiek számára is példakép. Sokat fáradozott az irgalmas szeretet gyakorlásában. Ezért is lett a szeretet szolgálat védőszentje. Elhagyott gyerekek részére menhelyet létesített. Miután 1227-ben férje meghalt a keresztes háborúban kiűzték a várból és éjszakára egy rozzant ólban húzta meg magát, és Tedeumot énekelt, hogy szegénységében Krisztushoz lett hasonlóvá. Továbbra is ugyanolyan nagy szeretettel ápolta és gondozta a szegényeket – de most már lelke kincseit osztogatva.

A kelkivezetője Martburgi Konrád jegyezte fel, hogy szerzetesnők és szerzetesek gyakran látták titokban az imádság idején arcár fényleni és szinte a nap sugarai ragyogtak a szemében.

A súlyos betegeknek, haldoklóknak is példaképe

Súlyos betegségében magához vette az Úr testét és vecsernyéig sokat idézte a hallott prédikációk legszebb részeit, majd Istennek ajánlotta magát és igen nagy áhítattal és édesdeden elszenderülve kilehelte lelkét.”

            Ünnepének a zsolozsmája nagyon szépen és találóan fogalmaz, amikor azt mondja:„Kifogva ördög cselein, mulandó pompát elkerült./ Zörgetve mennynek kapuján, áhítva örök életet.”

 Egy ilyen nagy szentnek a példája buzdítson bennünket is arra, hogy fedezzük fel magunkban az Isten szeretetének nagy talentumát a lelkünkben – és ennek erejében, a mindennapok gyakorlatában kamatoztassuk azt mások és a magunk javára. Például úgy, hogy ma szívesen adakozunk az egyházmegye felszólítására nehézséggel küzdő családok megsegítésére.