Ó-szövetségi olvasmányban Illés próféta és a pogány asszony, az Istenre hagyatkozás, a szeretetből vállalt áldozat példái.
Illés a Kr.e. IX. században élt, Ácháb király idején, aki egy pogány nőt vett el feleségül. Ezzel kezdetben hallgatólagosan, majd nyíltan is engedélyezte Izraelben a bálványimádást. Illés próféta az igaz vallás védelmében szembe szállt a királlyal ezért menekülnie kellett. Menekülése közben Szeraptába, pogány vidékre érkezett, ahol Isten egy olyan szegény asszony által segített, aki az utolsó maradék lisztet és olajat is kész volt a prófétának adni. Ezért Isten bőségesen megjutalmazta: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: ,,Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód.”
Az evangélium mintha ugyanezt a
gondolatot folytatná. Az Ó-szövetségi özvegynek még volt legalább egy marék
lisztje és kevés olaja, de az evangéliumi özvegyasszony mindenét, egész
megélhetését bedobta a perselybe. A farizeusok vallásossága csak elméleti volt.
Csupán a feleslegükből adtak és azt is csak azért, hogy feltűnést keltsenek, és
földi dicsőséget szerezzenek vele. Ez az ellentét, még jobban kihangsúlyozza az özvegyasszony hitét, bátorságát. Ezzel előre jelzi Jézus áldozatát, mert a szeretet mértékét az áldozat nagysága mutatja meg.
Így érkezünk el Jézus áldozatához, amelyet a szent lecke emel ki, minden más ószövetségi áldozattal szemben: „egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.”
Így, ha Jézusi lelkület legfőbb jellemzője a szeretetből vállalt áldozat ez bennünket is kötelez. A szeretetből vállalt áldozatból szép és értékes Létünk, életünk a szeretet gyümölcse.dolgok fakadnak. Azzal lesz, szebb értékes az élet, amit önzetlen szeretetből ajándékba adunk. Lehet az idő, egy gesztus, apró mosoly, vagy nagyobb áldozat – mind-mind maradandó. A szeretet teszi élhetővé a napjainkat, olajazza a kapcsolatainkat.
Mindehhez Jézus áldozatából merítünk erőt. Így tanuljuk meg, hogy Isten szemével nézzük önmagunkat és másokat, úgy ahogyan Jézus szeretettel nézte az özvegyasszony áldozatát.