Évközi 2 Vasárnap

            Naponta találkozunk emberekkel, azonban vannak olyan találkozások, amelyek sorsdöntőek és irányt szabnak az életünknek. A mai szentírási szakaszok ilyen sorsdöntő találkozásokról szólnak. „Sámuel, gyermekkorától fogva Éli főpap mellett az Úrnak szolgált.” Sok mindent megtanult, de egy nagyon lényeges kimaradt: felismerni az Úr hangját, ha az Úr szólítja. Egy éjszaka ezt is meg kellett tanulnia. „Az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt. Az Úr megszólította: ,,Sámuel, Sámuel!'' Kezdetben azt gondolta, hogy a főpap szólítja, de mint kiderült Isten szólt hozzá. Ez alkalommal  Éli megtanította Sámuelt arra, hogy miként viselkedjen, ha még egyszer szólítja az Úr. ,, Szólj, Uram, hallja a te szolgád?''  És ettől fogva már begyakorolt szokássá lett, mert ezt olvassuk: „Sámuel növekedett, az Úr pedig vele volt, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.”

            Az evangéliumban is életeket, sorsokat meghatározó találkozásokról olvasunk.

János, András, Péter életében már az meghatározó volt, hogy Keresztelő János tanítványi köréhez tartoztak. Azonban sokkal sorsdöntőbb lett az a pillanat, amikor Keresztelő János közeledni látta Jézust és rámutatott: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust.” „Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: ,,Mit kívántok?'' A két tanítvány zavarában, csak annyit tudott kérdezni: „Mester --, hol laksz?'' Jézus, pedig meghívta magához. ,, Jöjjetek, nézzétek meg!'' -- mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak.”

Szent János apostol számára annyira meghatározó találkozás volt, hogy még idős korában is emlékezett arra, hogy: „Ez a tizedik óra ige körül volt.” András pedig rögtön ez után az esemény után „testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: ,, Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet'', és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: ,, Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.''

            A szentírási szakaszok szereplői magatartása számukra is ösztönzők és irányadóak.

     1. Nekünk is nyitott szívvel, nyitott lelki hallással kell keresnünk az Urat, és ha valahol felleljük időzzünk el ott. Szenteljünk időt, és energiát vallásos-lelki életünknek. Úgy ahogyan a testi tápláléknak is ahhoz, hogy beépüljön a szervezetünkbe emésztésre, van szűksége, a lelki táplálék is időt igényel. Például a szentáldozás utáni csend, a kitartóan olvasott Szentírás, lelki könyvek érlelik az Istennel való találkozásunkat.

      2. Ugyanakkor az is fontos, hogy azok számára, akikkel találkozunk, legyen Istenre, Jézusra mutató az életünk. A megtalált lelki értékeket örömmel osszuk meg másokkal és segítsünk egymásnak a lelki előrehaladásban.

Így az Istennel és egymással való találkozásink, személyes, emberi értékei mellett, olyan maradandó értéket fognak képviselni, amelyek ha nem is látványosan, de mégis meghatározóan befolyásolják környezetünk életét, valamint saját életünket,– és ami legfontosabb, hogy ezek Isten előtt is maradandóak lesznek.