Évközi 2. Vasárnap

Jn 1,29-34

„Ime az  Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”

            Az Újszövetségből ismert kifejezés. Minden szentmisében elhangzik az áldoztatás előtt. Megszoktuk, hozzá tartozik a vallási nyelvünkhöz, hogy Jézust azonosítani szoktuk az Istennek feláldozott báránnyal.

Izajás könyvében találhatók un. „Ebed Jahve” dalok (Iz 42,1-9. 49,1-6. 52,13-53,12), az Úr szenvedő szolgájáról szóló énekek, amelyek szenvedő messiási értelemben alkalmazták az Újszövetségben.

Az evangélisták vissza emlékezte arra, hogy Jézus hallgatott Pilátus előtt, tehát illik rá Izajás kijelentése, az áldozati bárányról, mely „nyírója előtt nem nyitotta ki ajkát”.

Éppen ezért feltűnő Keresztelő János kijelentése: „Én sem ismertem őt…” Milyen értelemben nem ismerte?

Sokféle messiási elképzelés élt Jézus korában. Keresztelő Jánosnak is szűksége volt, hogy a Lélek vezetése alatt ismerje fel, hogy Jézus az Isten Fia, aki alázatosan beállt a bűnösök közé, és így veszi el a világ bűneit.

Minden szentmisében lejátszódik az evangéliumi jelenet. A miséző pap, áldozás előtt felmutatja az Oltáriszentséget:„Íme, az  Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”

Jézus ezzel egy életformát kínál fel. Követőinek is hasonló sorsot szán.

A keresztények, amikor Krisztus követésére vállalkoznak, akkor mindig áldozatot is vállalnak. A közösségért áldozat hozó ember, a keresztény közösségben mindig értékes embernek számít, sőt, a nagy célok megvalósítása lehetetlen anélkül, hogy valaki ne hozna áldozatot érte. A kereszténység legnagyobb célja az Isten országának megvalósítása, csak élet áldozatok árán történhet. Az új közösség kiépítése sok áldozatot követel, és csak önfeláldozó emberekkel épülhet. 

Van ellenvélemény is. Az újabb kor társadalma leértékeli az áldozatot, szükségtelennek tartja. Van, aki azt gondolja, hogy sok esetben szükségtelen áldozatot hozni, mindez, hogy saját kényelmességüket elfogadhatóként tüntessék fel. Legfőképpen talán azért, hogy a szükséges áldozatokat ne kelljen meghozniuk. Hála Istennek, azonban vannak olyanok is akik vallják, hogy a boldogságot és szépséget csak „áldozattal lehet elérni”. Ugyanis „azzal, hogy beszélünk róla, a dolgok nem változnak meg, fel kell magunkat áldozni értük”. Jézus áldozattá vált értünk, így mi is csak áldozatok árán képviselhetjük Őt.  Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, hangzott el az evangéliumban. Jól meghatározott, körülirt céljaink kell, hogy legyenek és ha azokat szeretjük, és fontosnak tartjuk, akkor a megvalósítás érdekében, Isten kegyelméből képesek leszünk áldozatot is hozni.