28 évközi hét, Kedd

A mai evangélium kapcsán a farizeusok vallásos élete kerül nagyító alá, hogy helyes útra vezessen bennünket.

„ Egy farizeus megkérte, Jézust hogy ebédeljen nála.” Jézus magatartása megütközést keltett, mert mosatlan kézzel ült asztalhoz. Itt nem tisztálkodási előírásról van szó, hanem vallási törvényről. Kézmosás nélkül nem szabadott hozzá nyúlni az ételhez, az edényeket is meg kellett mosni, nehogy vallási szempontból tisztátalan ember érintette volna és így mást is tisztátalanná tegyen. Miközben a farizeusok ragaszkodtak ennek a vallási előírásnak a megtartásához, elhanyagolták, hogy a lelkűk és a szándékuk megtisztítását. A vallásos elírásnak az lett volna a célja, hogy közelebb vigye Istenhez azt, aki betartja. Ebben az esetben viszont mind Istentől, mind az emberektől eltávolította a farizeusokat. A törvény betűjének a megtartása önelégültséghez vezetett, mert a farizeusok azt hitték, hogy jó úton járnak. Pedig tévedésben voltak. Ezért figyelmeztette őket Jézus.

A vallásos élethez ma is hozzá tartoznak az előírások, törvények és szokások.

Így könnyen előfordulhat, hogy csak az előírás külső megtartásával foglalkozunk. Például a szentáldozás előtt egy óra böjtöt kell tartanunk. Ezt meg kell tartanunk, de nem azt jelenti, hogy percnyi pontossággal ki kell számolnunk az egy órát. Egyértelmű, hogyha valaki betegsége miatt nem tudja megtartani ezt a böjtöt, akkor őt nem kötelezi. Leginkább nem felejthetünk el azt, hogy bensőleg is készülnünk kell. Hogyha bocsánatos bűneink vannak, akkor a bánat felindításával tisztítjuk meg a lelkünket. Hogyha nagyobb bűnök terhelnek, akkor előbb szentgyónást kell végeznünk.

Az sem lenne, helyes, hogyha nagyon lazán vennénk a vallásosos előírást. Helytelen utat választunk azzal, ha azt gondoljuk, hogy mi annyira erősek vagyunk, hogy ránk nem vonatkoznak a vallásos előírások. Könnyelmű hozzáállásunk odavezet, hogy felrúgjuk a törvényt, amely végső soron arra van, hogy megvédjen és segítsen. A szentáldozásnál maradva, téves lenne azt gondolni, hogy egyáltalán nem fontos az egy órás böjt, és csak a lelki előkészülettel foglalkoznánk. Ugyanis a testi tápláléktól való megtartóztatással fejezzük ki, hogy előbbre tartjuk a lelki táplálékot, és ennek érdekében áldozatot is vállalunk. Különbséget teszünk a kenyér, és az oltáriszentség között.

Mind a lelki felkészülés, mind az egy órás böjt hozzá tartozik a szentáldozásra való előkészülethez.

Ha lenne olyan előírás az Egyházban, amit nem értünk vagy valami miatt elhanyagoltuk, próbáljuk meg megérteni, olvassunk utána, vagy kérdezzünk meg valaki hozzáértőt, hogy tisztábban lássuk az értelmét.

Ugyanakkor a mai evangélium kapcsán újra megerősítést nyer, hogy a szeretet parancsa mindent megelőz. Jézus ezzel fejezte be a tanítását: „adjátok inkább a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor mindjárt tiszták lesztek egészen.” Tisztítsuk meg mi is a lelkűnket és szándékunkat, legfőképpen pedig gyakoroljuk a szeretet parancsát, hogy így a cselekedeteink, és egész életünk kedves legyen Isten előtt.