28 évközi vasárnap

Izaiás próféta erről a lakomáról ad hírt, az Ó-szövetségi olvasmányban: „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek ….. a szent hegyen.”

A lakoma képe, gyakori és kedvelt bibliai téma. Annak a lelki bőségnek a jele, amellyel Isten ajándékozza meg övéit. Ugyanakkor annak az üdvösségnek a szimbóluma, amit Isten minden ember számára készít Izaiás próféta is erről, bőségről szól. Ezt Isten mindenkinek felkínálja: „minden nemzet” hivatalos, az Istennel való közösségre. Isten nagylelkű a lelki javak ajándékozásában. Ennek kapcsán gondoljunk mi is hálás lelkülettel mindarra, amit Isten értünk tett életünk folyamán. Ugyanakkor ne hagyjuk kihasználatlanul a kegyelemből felkínálkozó lehetőségeket.

Szent Pál apostolnak a Filippiekhez irt levelének felolvasott részlete is az Istenbe vetett bizalmunkat, táplálja: „Az én Istenem - gazdagsága szerint - dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van.”

Ezzel kapcsolatos az evangéliumi példabeszéd. Jézus Isten országát egy királyi menyegzőhöz hasonlította. A király menyegzőt rendezett a fiának, amely a meghívottak számára túlcsorduló bőséget ígért. A meghívás azonban süket fülekre talált. Egyéni elfoglaltságra hivatkozva a kimentették magukat. Nekik más, fontosabb, sürgősebb tennivalójuk akadt, így pedig méltatlannak bizonyultak a meghívásra. A király kitartó volt a szándékában. Az útkereszteződésekre is kiküldte a szolgáit, hogy mindenkit tereljenek be. S még így is akadt méltatlan, aki ünnepi ruha nélkül jelent meg. Nyilván megütközve kérdezhetjük, hogy honnan is lehetett volna ünnepi ruhája annak, aki nem menyegzőre készült. Csak az oldhatja fel a kérdésünket, ha a király ünnepi ruhát is osztott – és miért is ne tehette volna meg, és ez az ember visszautasította. Még ezt a keveset sem tette meg, hogy ünnepi ruhát öltve tisztelje meg a királyt és a fiát.

A példabeszédet Jézus a korabeli hallgatóknak mondta, és ezzel megbélyegezte őket, arra figyelmeztetve, hogy sok apró lényegtelen dologgal elfoglalták magukat, és ezzel, sokkal lényegesebbeket hanyagoltak el.

A tanítás azonban nekünk is szól. Ki ne tapasztalta volna már, hogy mennyire rabul ejthet a mindennapi, a megszokott? Milyen könnyen háttérbe szorulhat a vallásos élet, a rendszeres imádság, a hétköznap- és vasárnap Istennek szentelt idő. Ennek fényében be kell látnunk, hogy nem vonhatjuk ki magunkat, gyakran mi vagyunk azok, akik visszautasítjuk, és nem használjuk ki Isten bőségesen felkínált kegyelmét.

Ennek kijavítására, ma különösképpen is legyünk hálásak Isten ajándékaiért, amelyben minket részesít, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne csak meghívottnak számítsunk Isten Országába, hanem választottnak is, mert ahogyan Jézus mondja: „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”