27 évk. Vas

            A házasság, a család, a közösség fontosságáról, valamint Isten elsőbbségéről szólnak a szentírási szakaszok.

            Az első olvasmányban az ember teremtésének leírását, közmondás szerű idézet vezeti be: „Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok neki segítő társat.”

Az ember ugyanis nevet adott az állatoknak, de nem talált segítőtársat. Ezért Isten megalkotta az asszonyt: „ez már csont az én csontomból, hús az én húsomból.” Feleség, nélküle csak fél ember a férj, ugyanis a házastársak már végérvényesen össze tartoznak.

            Hogyha csak kizárólag az Ószövetségi olvasmány tükrében néznénk a mai evangéliumi részletet, akkor is azt kell mondanunk, hogy egy kínos nyitánnyal kezdődik.„A farizeusok odajárultak Jézushoz, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” Jézus azt szerette volna, hogy a kérdezők maguktól jöjjenek rá, hogy téves irányba vezetik a beszélgetést ezért visszautalt a Szentírásra, amit jól ismertek: ,Mit parancsolt nektek Mózes?' A farizeusok így sem tértek jobb belátásra, és az engedményeket kezdték hangoztatni. „Mózes megengedte, hogy váló levet írjunk és elbocsássuk.”

Ezért Jézus egyértelműen kifejtette, hogy Isten eredeti szándéka a házasság, a család egysége volt. „Amit Isten egybe kötött, ember szét ne válassza.”

Így visszakerült a lényegre a figyelem és hangsúly. Ilyen lényeges dolgokban mint a házasság, és még sok más egyéb nem lehet Isten nélkül beszélni. Pusztán emberi logikával, gyarló emberi gondolkodással nem oldhatók meg ezek a kérdések. A keresésben, a nyitottságban olyan őszintének kell lenni, mint a gyermek, akik feltétlen bizalommal közelit szüleihez.

„Aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.”

A keresztény házasság részesedés Isten szeretetében… Ahogyan a Teremtés könyvében olvastuk: „egy testté lesznek” A férfi és nő kölcsönös szeretete azért szentség, mert nemcsak puszta emberi (csak földi) szeretet, hanem magának Istennek a szeretete. Nem a férfi vagy a nő önmagában, hanem kettejük kapcsolata a szeretetben, az ami szentség, Isten jelenléte a földön. Ez a szeretet-kapcsolat, a férfi és a nő életközössége mintegy megjeleníti Isten létét a világban.     

Fontos feladat, hivatás megjeleníteni Isten létét és szeretetét a világban.

Természetesen ez nem kizárólag a házasok feladata, hanem minden megkeresztelt emberré. Mindenkinek a maga helyén, a maga élet állapotában arra kell törekednie, hogy érvényesüljön Isten jelenléte és elsőbbsége az életünkben, a világban.

Arról kell meggyőződnünk és tanúskodnunk mások előtt, amit  Assisi szent Ferenc így fogalmazott meg a Fölséges Isten dicsérete című imában és ez szerint is élt, hogy: „Isten  a jó, minden jó, a legfőbb jó…”