26 évközi  Vasárnap

 A szó, Isten nagy adománya az ember számára. Mégis mintha mára a sok beszéd     elveszítette volna az értékét. Mennyi mindent ígértünk már életünkben és mennyi mindent  ígértek nekünk. A mai vasárnap evangéliumában is különféle magatartásokról hallunk. Beváltott és be nem váltott ígéretek hangzanak el. Egy kérdéssel indul az evangéliumi  részlet: „mi a véleményetek?” Jézus ezzel lehetőséget akar teremteni, hogy hallgatói, mi magunk is felülvizsgáljuk a magatartásunkat.

-      Az első fiú: „Nincs kedvem!”, de aztán mégis kiment. Kezdetben megtagadta az engedelmességet, de utólag mégis engedelmeskedett. A második fiú: ”Szívesen Uram!”, de nem ment ki. Szavával, látszólag engedelmeskedett, de tettek nem követték.

A harsogva kimondott ígéretek mögött, sok tagadás rejtőzhet.
Olykor, az is előfordul, hogy nem riadunk vissza kimondani azt, amit Ezekiel prófétánál olvasunk: „Nem igazságosak az Úr útjai.” Azonban Isten szavai vádként hullnak vissza ránk: „Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?”

Isten mintegy párbeszédet kezdeményez az emberrel, hogy rábírja a helyes út követésére. „Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.”

Isten újra és újra felkínálja a javulás lehetőségét. Míg életben vagyunk bármikor, visszatérhetünk az Isten által felkínált helyes útra. A jelen döntése a fontos és mérvadó, amely Isten kegyelmi segítségével képes a múlt hibáit is helyre hozni. Jézus hallgatóit a kevélységük akadályozta a megtérésben. Többre tartották magukat, mint Zakeus a vámos, mint a bűnös asszony, mint a házasságtörő nő, és így tovább. Ezek a bűnösök találkoztak Jézussal és a Vele való találkozás nem múlt el nyomtalanul az életükből, hanem megtértek, és megváltoztatták az életvitelűket. Mások viszont megütköztek azon, hogy Jézus szóba állt ezekkel a bűnösökkel, és nem ismerték fel, hogy mennyire helytelen úton járnak.

A vallásos életben, az üdvösségre vezető úton nagyon fontos erény az alázat.

            Avilai Szent Teréz így ír a Tökéletesség útja c. művében (42,2.4):

„Mennyire más irányba hajlik akaratunk, mint a te akaratod! Te azt akarod, hogy szeressük az igazságot, mi pedig szeretjük a hazugságot. Akarod, hogy szeressük, ami örökké tart, mi pedig a mulandó felé hajlunk. Kívánod, hogy szeressük a nagy és fenséges dolgokat, mi pedig e föld kicsinyes dolgiért rajongunk. Óhajtod, hogy csak azt szeressük, ami bizonyos, mi meg azt szeretjük, ami kétséges. Milyen irónia ez! Mi mást kérhetünk ezek után, mint hogy szabadits meg minket minden gonosztól!”

Fontos tehát megszívlelnünk Szent Pál apostol figyelmeztetését: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztusban volt” … „Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak”….

Mennyire konkrét és a mindennapi életre lebontott tanácsa van az apostolnak:

- „Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek.”

- „Ne tegyetek semmit vetélkedésből, sem hiú dicsőség vágyból”

- „Ne keresse senki csak a maga javát, hanem a másét is.”

Emelkedett lelkületről kell tehát tanúskodnunk, úgy hogy nem habozunk megtenni a felismert jót. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten segítséget nyújtó keze mindig támogat.