26 évközi vasárnap

A mai vasárnap olvasmányai gyakorlati vallásos életre ösztönöznek bennünket, hogy az Istenhez való tartozásunk, ne elszálló szó legyen csupán, hanem tetteinkben is megnyilvánuljon.
Az Ó-szövetség olvasmányból megtudtuk, hogy a pusztai vándorlás idején Mózes arra kényszerült, hogy jobban megszervezze a nép vezetését. Ugyanis egyedül már túlságosan terhes volt ez a feladat. Hetven tanácsost választott magának és a táborban, a szent sátor előtt történt meg a beiktatásuk. A szent sátor Isten jelenlétének a biztosítéka volt. A kiválasztott tanácsosok közül ketten a táborban maradtak. Mégis megkapták Isten kiáradt szent Lelkét. Amikor ez Józsue tudomására jutott, meg akarta tiltani nekik. Mózes azonban higgadtabbnak bizonyult, és azt mondotta, hogy ne legyen féltékeny helyette, bár csak Isten mindenkire kiárasztaná az ő lelkét.

Az evangéliumban is hasonló eset fordult elő. Az apostolok meg akarták tiltani a Jézus nevében való gyógyítást olyanoknak, akik nem tartoztak a szorosan vett tanítványi körhöz. Bosszantotta őket, hogy mindenféle megbízatás nélkül ördögöt űznek. Jézus higgadságra intette őket, és néhány követendő gyakorlati útmutatást adott: „Aki a nevemben csodát tesz nem fog egyhamar szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”

Az Úr Jézus már azt is értékeli, hogyha valaki útban van feléje. Az ilyent segíteni, támogatni kell, hogy rátalálhasson a krisztusi közösségre. Azonban mit tehetnek azok, akik úgy tapasztalják, hogy ők nem tudnak kiemelkedő, nagy tetteket végre hajtani? Életüket nem kísérik csodák, szavaikra nem figyelnek fel a hírközlő eszközök.

Jézus hozzáállása egyértelmű: „ Aki inni ad…, akár csak egy pohár vizet is az én nevemben….bizony mondom nektek nem marad el jutalma.”
Ennek a kis útnak kiemelkedő mestere  Lisieuxi kis szent Teréz (október 1). Sok kilincselés után, fiatalon, 17-évesen lett kármelita szerzetesnő. Minden erejével szent akart lenni, de úgy találta, hogy ő nem képes nagy tettek végrehajtására. Így fedezte fel a kis utat. Annyira törekedett a számára ellenszenves nővér elfogadására, hogy az azt vallotta, hogy az egész kolostori közösségből, csak Teréz szerette. Titokban összehajtogatta, a társai ottfelejtett ruháit. És még számtalan kis apró cselekedetről olvashatunk az önéletrajzában, amelyet főnöknője parancsára irt meg. Tökéletesen végig járta a kis utat, amelyet az evangéliumból sajátított el. Az életpéldája bennünket is bátorít. Az élet számtalan olyan lehetőséget kínál fel, amely számunkra is alkalmat biztosit a mindennapok megszentelésére. Hogyha azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk a nagy tettek, vagy a nagy szavak embere, akkor a mai evangélium nekünk szól, a mi lehetőségeinket rajzolja elénk, mert egyetlen pohár vízben is ott csillog az örök jutalom reménye.