24 évközi vasárnap

Iz 50,5-9a; Zs 114; Jak 2,14-18; Mk 8,27-35

Naponkint az utcán, munkahelyen, bevásárlás közben sok emberrel a találkozunk, de közülük kevésről tudjuk, hogy ki is valójában. Csak a legközelebbieket ismerjük, családtagjainkról, barátainkról tudunk személyes dolgokat mondani. Másokról esetleg felszínes dolgot állíthatunk, ami legtöbbször alig fedi a valóságot.

A mai evangéliumban Jézus váratlan kérdést tesz fel az apostoloknak: „Kinek tartanak engem az embere.?” Mire való ez a kérdés, valójában Mit szándékszik megtudni Jézus? Tényleg nem tudta volna, hogy mi mindent mondanak róla az emberek? Hiúságból kérdezné? Jézus egészen biztos tisztában van önmagával, küldetésével. Nem volt szüksége, hogy mások világosítsák fel arról, hogy mi lakozik az emberben. Csupán az apostoloknak akart lehetőséget adni arra, hogy vallomást tegyenek személyével kapcsolatos álláspontjukról, és megvallják hitüket. Kezdetben az apostolok gyanútlanul ismételgették mások véleményét. ”Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának mondanak.” Téves észrevételek, hamis felfogások voltak ezek? Nem teljesen, hisz megvizsgálva találhatunk hasonlóságot a felsorolt személyek és Jézus között.  Keresztelő szent János és Jézus rokonok voltak, ugyanakkor hivatásukban is találkoztak. Nyilvános működése kezdetén Keresztelő Jánoshoz hasonlóan Jézus is böjtölni és imádkozni a pusztába vonult. Hogyha Illés és az Úr Jézus személyét vetjük össze kettőjük között is találunk hasonlóságot. Illésről tudjuk, hogy megszaporította a száreptai özvegy lisztjét és olaját. Keresztelő szent János a bűnbánat keresztségét hirdette. Jézus is azt akarta, hogy mindenki keresztelkedjen meg vízzel és Szentlélekkel.

Jézus pedig számtalan csodát tett mások javára. Azonban bármennyire is elemeznénk a hasonlóságokat, mégis sokkal kirívóbbak a különbségek. Érezte is ezt biztosan mindegyik apostol, de a kérdésre, hogy „hát ti kinek tartotok engem? nem találtak megfelelő választ. Egyedül Péter válaszolt a többiek nevében is: „te vagy a Messiás.” Sokkal egyszerűbb volt mások véleményét ismételgetni, azok észrevételét sorolgatni. Annál nehezebb feladatnak bizonyult valami olyant mondani, ami a mélyről jön, ami személyes, ami tökéletesen fedi a valóságot. Még a Péter vallomása is rögtön kiegészítésre szorult. Ezért fűzte hozzá Jézus: „az Emberfiának szenvednie kell… de harmadnapra feltámad” Jézus kérdése örök érvényű és mindenkit válaszadásra késztet.
Szeptember 17-én emlékezünk szent Ferenc stigmatizációjáról. Számára Jézus a szenvedő megváltó, akihez tökéletesen hasonlítani akart.
„Óh Uram Jézus  arra kérlek két kegyelmet adj nekem mielőtt meghalok: az egyik, hogy amíg élek, amennyire lehetséges érezzem lelkemben és testemben azt a gyötrelmet, amelyet te édes uram keserves kínszenvedésed alkalmával szenvedtél. A másik, hogy amennyire lehetséges érezzem szívemben azt a túláradó szeretetet, amely téged, Isten fiát arra késztetett, hogy értűnk bűnösökért oly szörnyű kínokat vállalj magadra.”
Jézus kérdése, bennünket is sürget. Sokkal egyszerűbb lenne mások véleményét ismételgetni. Azt, hogy mit mondtak a szentek Jézus személyéről, vagy épp a történészek. Mit mondanak az ellenségei, mit tart Jézusról az utca embere, az értelmiségi és így tovább. Azonban a kérdés sokkal személyesebb, ma az Úr az én véleményemet szeretné hallani. A hitem szavát, az életem és tettem hitvallását várja az Úr. És itt nem lehet mellébeszélni, nem lehet kitérni a válasz elől. Olyan választ kell adnom, amelyet csak én adhatok és senki más, mélyről jövőt és személyeset. Nem körülcsomagolt, kidíszített szóvirágokat, hanem olyat, ami mögött tartalom van. Nyilvánvaló az evangélium következtetése: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.”

Ma lehetőségem van megfogalmazni önmagam előtt is, hogy merre fele tart az életem, hogy milyen a hitem. Milyen az én kapcsolatom az Úr Jézussal. Ma álljak lelkiismeretem tükre elé és fogalmazzam meg személyes hitvallásomat.