23-évk

Alapvető emberi igényűnk, hogy életűnk kusza, összevisszaságában, bizonytalanságaiban bátorításban, vigasztalásban legyen részünk. Egy-egy kilátástalannak tűnő élethelyzetben annyira vágyunk a vigasztaló szóra, mint a mindennapi betevő falatra, vagy a kiszáradt föld, az enyhet adó esőre.

 Izaiás próféta idejében, fogságban volt a választott nép, ezért reménytelenségűkben, Isten a próféta szavával biztatja őket: „Mondjátok, a csügget szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek. Íme, eljön a ti Istenetek.”A messiási idők jele pedig, hogy megnyílik a vakok szeme, és a süketek füle hallani fog.

Mindez szó szerint és átvitt értelemben is teljesedet az Úr Jézusban.

A galileai tó vidékén járt, amikor egy süket-némát hoztak eléje. Megérintette kezével és így szólt: nyílj meg, azonnal meggyógyult. Akik körülötte voltak szerfölött csodálkoztak és megállapították „mindenkivel jót tett.” Ezt a csodás eseményt hallva, a láthatóhoz és megfoghatóhoz szokott ember kétkedve áll, és azt kérdezzük, vajon időszerű-e még ezeket hallgatni, olvasni. Sok szemszögből megközelíthetjük a történteket. Elemezhetjük különféle módszerekkel, viszont a tudományos okoskodáson túl tudnunk kell, hogy az evangéliumi esemény nem a régmúlt világnak itt felejtett maradványa. Jézus be akar vonni a történet sodrásába, az események részévé akar tenni.

Azt akarja, hogy döbbenjünk rá mennyire vakok, és némák vagyunk akkor, amikor megváltozott látásmódra van szűkség, vagy amikor reményünkről kellene beszélnünk.

            Szent Ferenc miután meggyógyult betegségéből, megtérése kezdetén „mint az ünnepség vezére követte társait, de nem csak testben maradt el mögöttük, hanem lélekben is, egészen süket lett dalaikra, és szívében már az Úrnak énekelt.” Egy újfajta hallás és látásmód alakult ki benne.  Mennyire szükséges lenne, hogy mindenki megtalálja a maga életútját, a maga hivatását, amelyre Isten hívja.

Jézus ma így szól mindannyiunkhoz: nyílj meg annak a felelősségnek és életformának, amely a tied, amelyet te kaptál személyesen Istentől, testvéreid szolgálatára Meg kellene nyílnunk családtagjaink számára, azok számára, akik ránk vannak bízva, feladataink számára, amelyeket el kell végeznünk. Nyitottnak kellene lennünk a vallásos dolgok iránt, az igazi értékek iránt, és még számtalan más dolog iránt, ami előbbre vinné az életünket. Kérjük, hogy az Úr Jézus tegye ránk gyógyító kezét. Nyíljunk meg az ő gyógyító kegyelme előtt, mert csak így lesz részünk valódi és mély vigasztalásban, bátorításban, betöltött feladtunkban és élethivatásunkban. Bátorítsanak bennünk szent lecke szavai: „Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek.”