Kedd 22 évközi hét

Meglepő, hogy az elismerés, amit Jézus nem kapott meg a választott nép hivatalos vallási vezetőitől, egy tisztátalan lélektől megszállott ajkáról hangzott el a mai evangéliumban: „Tudom ki vagy, Isten szentje.”  Hogyha ezt a kijelentést vallásos meggyőződés táplálta volna, akár így is hangozhatott volna, hogy te vagy a Messiás, te vagy Isten Fia. A tisztátalan lélek Jézusban megérezte Isten közelségét, az ő jelenlétét a bajban, a kiszolgáltatottságban. Jézus ráparancsolt és a tisztátalan lélek kiment az emberből, anélkül, hogy kárt okozott volna neki.

Most már a körül állókon volt a sor, hogy elámuljanak a tapasztaltakon…. „ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.” Mégis mintha mindaz, ami történt nem lett volna kellő hatással. Nem olvasunk arról, hogy történt-e valami azok életében, akik tanúi voltak ennek az eseménynek, csupán a szenzáció híre terjedt rohamosan. A tisztátalan lélektől megszállott azt kérdezte Jézustól mi közünk egymáshoz?– kiderült, hogy volt közük, mert Jézusnak fölötte is hatalma volt.

Azt hiszem, hogy számunkra, akik itt a templom padjaiban ülünk, nem kérdés az, hogy mi közünk van Jézushoz. Számunkra Jézus személye, a vallásos élet, a lelki élet mindennapjaink erőforrása és támasza. Mégis az evangélium üzenetéből kiindulva szemügyre kell vennünk, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen is, a mi kapcsolatunk az Úr Jézussal. Vajon mennyire tapasztalat életünkben Jézus ereje, hatalma, az ő kegyelme? Remélhetőleg pozitív válasz fogalmazódik meg bennünk, a felvetett kérdésre: igen, van tapasztalatunk arról, hogy Jézus ereje bennünk él és működik. Jó, hogyha halló fülekre talál szent Pál apostol biztatása a szent leckéből: „vigasztaljátok egymást, és legyetek egymás épülésére.” Azonban azt is tudjuk, és tapasztaljuk, hogy mennyire cserépedényben hordozzuk a hitünket. Sosem mondhatjuk azt, hogy mi már teljesen célba ért keresztények vagyunk, hisz nagyon könnyen megelőzhetnek olyanok, akikről azt gondolnánk, hogy semmi közük nincs Jézushoz. A kegyelem érintésére bárki megváltozhat, bárkinek megnyílhat az üdvösség ajtaja.

Mindannyiunk számára kitartó feladatként kínálkozik, hogy elismerjük, hogy van közünk Jézushoz. Engednünk kell, hogy visszavonhatatlanul, és kitartóan legyen hatalma az életünk, a döntéseink, mindennapjaink felett. Még ha szembe is kell néznünk a gonosz kísértővel, vagy netán időnként földre is sújt, mint az evangéliumi megszállottat, mégis reményünk van abban és erősen hisszük, hogy Jézus hatalma és ereje, bármilyen ártó hatalomnál nagyobb és erősebb. Így az Úr Jézus kegyelméből nem maradunk végérvényesen a földre sújtva, hanem az ő ereje győzedelmeskedik bennünk és rajtunk keresztül.