21 évközi hét Kedd

Az evangéliumokban az Úr Jézus gyakran vitatkozik a farizeusokkal. A farizeusi megnevezés eredetileg elkülönültet jelentett. Vallásosságuk miatt, mindenkinél különbnek tartották magukat, és ezért nem akartak olyanokkal keveredni, akik nem tartják meg betű szerint az Ó-szövetségi vallásos előírásokat. Abban az igyekezetűkben, hogy a vallásos életben, megőrizzék az elsőbbségűket, azt is megtették, hogy megelégedtek kizárólag a látszat fenntartásával. Külsőleg sokféle aprólékos előírást megtartottak, de ez az életükre, az Istennel- és embertársaikkal való kapcsolatra semmiféle hatással nem volt.

Ezért korholja őket Jézus: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok….. de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget.” A külső tettekre kényesen vigyáztak, de az erények gyakorlását már elhanyagolták. „Jaj nektek képmutató irástudók! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal.”

Az Úr Jézus nem ilyen vallásosságot hirdetett. Határozottan szembe szállt ezzel a helytelen megnyilvánulással. Ezért is lett megbélyegző a farizeusi megnevezés, amelyet mi már képmutatóval fordítunk.

A fentiekből is kitűnik, hogy Jézus szándéka arra irányul, hogy ne elégedjünk meg kizárólag a külsőségekkel, hanem belülről változzunk meg, és ez a benső változás jó tetteinkben hozzon gyümölcsöket.

Azonban mit tegyünk, hogyha úgy találjuk, hogy bensőleg még nem vagyunk teljesen készek egy jó cselekedetre? Várnunk kellene addig, amíg bensőleg teljesen megváltozunk, hogy ne legyünk képmutatók?

A lelki élet mesterei már rég kitapasztalták, hogy a tetteink nem csak másokra vannak hatással, hanem visszahatnak ránk is, befolyásolják érzésvilágunkat, benső hozzáállásunkat. Előfordulhat, hogy nehezen vesszük rá magunkat, hogy köszönjünk valakinek, akivel nézeteltérésünk volt. Erőfeszítésbe kerülhet jót tennünk azzal, aki megbántott bennünket. Egy többlet erőfeszítéssel azonban megtörhet a jég, és azt tapasztaljuk, hogy egy jócselekedet változást eredményez bennünk, lelki hozzáállásunkban. Nehezebb lehet megtennünk az első lépést, de amikor sikerül, mintha világok változnának meg bennünk.

Hasonlót tapasztalhatott szent Pál apostol is, amikor a tesszaloniki híveknek ezt írja:

„Urunk Jézus Krisztus… vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.”

Az olvasmánynak ez a jó kívánsága kísérjen bennünket is az előttünk álló feladatokban, amikor a mindennapi életnek annyiféle kihívásával kell szembe néznünk.

Vallásos törekvéseinkben vezessen őszinte, tiszta szándék, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a többlet erőfeszítéssel megtett jócselekedet bennünket is gazdagít, és jobbá tesz.