Csütörtök, évközi 21 hét

Szent Mónika

A mai szentmise olvasmányainak központi gondolata az Istenbe vetett hit és a hitből fakadó cselekedetek.

Milyen szép, amit szent Pál apostol a tesszaloniki hívekről ír a mai szentleckében: „Minden bajban és szenvedésben megvigasztal minket a ti hitetek.”

Szent Pál megtapasztalta, hogy a hitnek vigasztaló ereje van. És valóban így van, saját hitünk és mások tanúságtevő hite erőt ad a bajban, szenvedésben. Megpróbáltatással bőven szembesülünk mindennapjainkban. Ilyen helyzetben a legnehezebb, hogyha nincs támaszunk, hogyha hiányzik a vigasztaló jó szó, a megértés. Nagy kegyelem az Istentől ajándékba kapott hit, amely képes megvigasztalni. Ugyanakkor az is ajándék, hogyha olyan emberek vesznek körül, olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik hitből táplálkozó életükkel jó hatással vannak ránk. Szent Mónika vallásos élete, jó hatással volt fia megtérésére.

Amíg a szentlecke a hit egyik gyümölcséről a vigasztalásról szól, addig az evangéliumban a hitet kísérő, vagy azt éppen megelőző követelményről az éberségről hallunk.  

Jézus példabeszédében két hasonlat is elhangzik.

„Hogyha tudná a ház gazdája, hogy melyik órában jön, a tolvaj virrasztana.”

„És boldog az a szolga, akit hazatérő ura munkában talál.”

Van, amikor egy-egy nehézség, megpróbáltatás közepette nem tehetünk más, csak bizalommal várakozunk, hiszünk abban, hogy Isten segítsége idejében megérkezik, épp akkor, amikor szűkségünk van erre. A keresztény életnek, az imának van egy ilyen várakozó tulajdonsága, jellemzője is. Szent Mónika milyen kitartóan imádkozott fia, Ágoston megtéréséért, és várakozó hite meghallgatásra talált. Tudatában kell lennünk annak, hogy mennyire rászorulunk Isten irgalmas szeretetére. Isten jóságából élünk.

Máskor épp a tevékenység, a cselekvés építi és erősíti a hitünket, az, amikor az Úr tetszését keressük. A hű és okos szolga, nem csak azt teszi meg, amit az Ura megparancsolt, hanem kedvében jár, kitalálja a szándékát, gondolatát. Mindaz, amit Istenért, szeretetből teszünk, erősíti a hitűnket. Ilyen alkalom pedig bőven kínálkozik a mindennapokban. Tervezzünk, gondolkodjunk és tegyük meg mások érdekében azt, ami erőnkből telik.

Itt az evangéliumi tanítás, találkozik szent Pál apostol jókívánságával, amely egyben legyen az, amit ma egymásnak is kívánni akarunk: „gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy fedhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé”.