21. évközi vasárnap

Az ember, kérdező lény. Kérdezve ismeri meg a világot, környezetét és még önmagát is. Így is van ez rendjén, azonban az a nehezebb, amikor nekünk tesznek fel, netán kényelmetlennek tűnő kérdést. Valami hasonló játszódik le a mai evangéliumban.

Jézus miközben tanítói körútján tartózkodott megkérdezte a tanítványait: „Kinek tartják az emberek az emberfiát?.” Vajon, épp Jézus ne tudná, hogy mi mindent mondanak róla az emberek? Istenként biztosan tudta,  ő maga is sokmindent hallhatott, azonban  most a tanítványoktól akarta hallani. Ők pedig gyanútlanul sorolgatni kezdték, amit másoktól tudtak. „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának.”

Mennyire megtisztelő. Ugyanis az Ó-szövetség nagyjaival hasonlították össze az Urat. Azonban ez nem elég, nem elég az Ó-szövetség talaján megállni, nem elég mások véleményét megismételni, ennél sokkal többre van szűkség. Ezért Jézus kérdése váratlan fordulatot vett azzal, hogy másodszor már azt kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Sokkal nehezebb személyes véleményt formálni, személyes hitvallást tenni. Péter apostol szólalt meg, a többiek nevében is: „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia.” Péter ezért a válaszért dicséretben részesült: „ Erre a sziklára építem Egyházamat…. Neked adom a mennyek országának kulcsait.” A kulcs a Szentírásban a hatalom jelképe. Példa rá az első olvasmány. Seba udvarnagytól méltatlansága miatt elvették tisztségét és Eljakim kapta meg Dávid házának kulcsait. A Péternek adott főhatalom előképét olvassuk ebben a jelenetben.

A saját életünkre terelve a figyelmet, hogyha a vallásos élet dolgairól, Istenről kérdeznek bennünket, nekünk is könnyebb általánosságokban beszélni, egyszerűbb elmondani mások véleményét.

Nem rég  egy interjút hallgattam. Egy ismert személyiségtől megkérdezték, hogy vallásosnak tartja-e magát. Nagyon kíváncsi voltam a válaszra, de a felelet arról szólt, hogy az Egyház mennyire fontos intézménye a társadalomnak, és hogy együtt kell működni vele. Beszélt arról, hogy az emberek vallásosak, és számolni kell ezzel, ezt nem lehet megkerülni, és ehhez hasonlók.  Ez valóban mind igaz, a kérdés azonban a személyes hitről érdeklődött. Az Egyház pedig azért kapta a meg a kulcsok hatalmát, hogy Istenhez vezessen bennünket.

Természetesen, hogyha nekünk tennék fel a kérdést, mi magunk is könnyebben tudnánk arról beszélni, hogy mások mi mindent mondanak az Egyházról, a pápáról. Nagyon sok, egymástól eltérő véleményt tudnánk felsorolni a vallásos élettel kapcsolatban. Vagy, netán olvastunk is olyan könyvet, amelyben ismert személyiségek vallanak az Úr Jézusba vetett hitükről.

Azonban az már sokkal nehezebb, hogyha azt kell megfogalmaznunk, hogy számunkra ki Jézus Krisztus. Pedig épp a mai evangélium kapcsán, nem tekinthetjük úgy, hogy csak Péternek, meg az apostoli közösségnek szólt a kérdés. Amikor az evangéliumban felolvassuk, újra és újra Jézus hangja szólít meg bennünket. „Hát ti kinek tartotok engem?” A mai szentmise jó alkalom, arra hogy személyest választ adjunk erre. Olyan feleletet, amely a mienk, személyes és mégis összecseng szent Péter válaszával és millió más keresztény válaszával: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.