20 évközi kedd

 

Nekünk, embereknek látható és megfogható jelekre van szűkségünk, ahhoz hogy könnyebben igazodjunk az élet dolgaiban. Különösen az elvont fogalmak, vagy épp a láthatatlan kifejezésére, vagy éppen megértéséhez szükségesek a jelek. A szentírásban több helyen is előfordul, hogy valaki jelet kér, például azért, hogy megbizonyosodjon valóban Isten szólt hozzá. Így tett Gedeon is a mai olvasmányban (Bir 6,11-24). Miközben a saját dolgaival foglakozott, és a kevéske gabonáját igyekezett begyűjteni, megjelent neki Isten angyala és megbízta, hogy álljon a nép élére és vezesse győzelemre őket az ellenséggel szemben. Gedeon nehezen állott kötélnek, és meg akart bizonyosodni, hogy valóban Isten küldötte szólt hozzá. Áldozatot mutatott be, és amikor a felajánlott adományokat tűz emésztette el, számára azt jelezte, hogy az Úrnak terve van vele.

Az evangélium is jelekről beszél. Az írástudók meg voltak győződve, hogy a gazdagság Isten áldásának a jele, amit Isten azoknak ad, akik vallásosan élnek. Ez gyakran elbizakodottá tette őket. Jézus a gazdag ifjú esete kapcsán, ezért beszélt a gazdagság veszélyeiről, hogy a hallgatósága ne az anyagi javakban keresse a biztonságát. Ekkor fogalmazódott meg szent Péter kérdése, hogy aki mindent elhagy Istenért, mint ők, az apostolok, milyen jutalomban remélhetnek.  Jézus válasza: „mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, száz annyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” A jutalom tehát az örök élet, amely távlataiban megfoghatatlannak tűnhet, de Jézus válaszában már benne van az első keresztények tapasztalata. Azok, akik az örök életért képesek voltak mindent oda ajándékozni, azok már itt a földön megkapták azok közösségét, akik hasonló módon éltek, gondolkodtak.

Erre jó példa Assisi szent Ferenc, aki azt írja a Végrendeletében: „testvéreket adott nekem az Úr.” Tehát meg volt győződve, hogy miután mindent elhagyott és társak csatlakoztak hozzá, az Úr küldte őket ajándékba.                                       Assisi szent Klára körül is közösség alakult, és társnőivel együtt szolgálta az Urat.

Krisztus Országának keresése minden megkeresztelt embert kötelez. Isten ajándékából, aki Krisztust követi ma is társakra talál. Így alakulnak, és működnek ma is a rózsafüzér csoportok, ima csoportok, és a különféle lelkiségi közösségek, mint például a Ferences Világi Rend, vagy a karizmatikusak és sok más.

A mai evangélium ösztönzésére tegyünk meg mi is mindent annak érdekében, hogy semmi el ne foglalja Isten helyét az életünkben és keressük olyan emberek közösségét, akik a keresztény életutunkon segítségünkre vannak, és támogatnak abban, hogy elnyerjük az örök életet.