20 évközi vasárnap

Mi Jézus szelíd alakjához szoktunk, ilyennek ismerjük őt. Néhány kivétellel ilyen békések az evangéliumi részek is. Az imént felolvasott rész a kivételhez tartozik. „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint  hogy  lángra lobbanjon….Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre” Biztosan  meglepődünk ezeken a provokáló szavakon. Mert valóban azok, de a szó szoros és pozitív  értelmében. Latin szó – és azt jelenti, hogy meghívni valamire: pro vocare. Jézus tűzre szeretné    lobbantani a lelkünket. Azt szeretné, hogyha a keresztény életünk lobogna és mások számára is fényt,  irányt mutatna. A felolvasott szent lecke ehhez eszközöket is kínál. A zsidókhoz irt levél szerzője    közérthetően  akarja elmondani tanítását, ezért olyan hasonlatokat használ, amelyet mindenki  megérhetett és még  ma is világosak számunkra. A sport őshazája az Ó-kori Görögország, és  ahogyan  ma is, akkor is  sokan követték a különféle sportokat. A sportban az erőfeszítésen van a  lényeg, fontos a győzelem, a célba érés mozgatja a játékosokat, és a szurkolókat is. Szent Pál ilyen versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet.

- Először is arról beszél, hogy „a tanuknak koszorúja övez” bennünket. Nagyon sok jó példa vesz körül bennünket. Olyanok, akik már elérték a célt. Közöttük az első a Mennybe Felvett Szűzanya. Ő az első a célba ért keresztények közül. 20-án ünnepeljük Szent István királyt. Egyaránt gondolt a földi hazára és a mennyi hazára is. A célba ért keresztények a mi szurkolóink, akik biztatnak, hogy mi is célba érjünk. Azonban ez nem egyszerű biztatás, hanem segítenek is a haladásban. Minden vasárnapi és ünnepi szentmisében megvalljuk, hogy hiszünk a szentek közösségében.

- Ugyanakkor a szent lecke legfőbb tanácsa, hogy váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a  bűntől. Sokminden akadályozhat az előre haladásban, mint a közfelfogás, szokás hatalma, személyes bűneink. Fölösleges terhek, amelyektől megszabadulnunk kötelességünk.

- Állhatatosságra, kitartásra van szűkségünk: „fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát” A lelki előrehaladás titka az állandó újra kezdés, a bele nem fáradás. Mi lenne, hogyha a sportoló a cél előtt adná fel? Nekünk is Isten kegyelmében bízva kell küzdenünk.

- Legfőbb biztatónk és példaképünk maga Jézus Krisztus: „emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra…” Jézus teljes értékű emberi életet élt, és megmutatta, hogy lehetséges. Teilhard de Chardint idézhetjük: „ Krisztus úgy tapasztalható meg, mint a többi létező dolog. Amíg nem próbálunk feléje menni addig fantomnak (álomképnek) tűnik. De mihelyt arra merészkedünk, hogy minden valóságnál igazabbnak tekintsük s mindenek felett őt keressük, félreismerhetetlen benső érintései révén ő lesz számunkra a legszilárdabb valóság.”

Céljaink, törekvéseink, vágyaink nem állhatnak meg kizárólag a fizikai világ határain belül, mert természetfölötti valóságok is léteznek. Ebből ered, egy nagyon lényeges dolog, hogy másképpen is fel lehet fogni a világot, mint ahogyan általánosan elfogadott, mint ahogyan a közhangulat sugallja.

- A lelkieknek meghatározó helye van és lehet az életünkben, hogy az ima és a tevékenység egymást támogatja és kiegészíti. Feladatunk Isten Országának az építése, a különféle kezdeményezéseink ezt célozzák. Nagyon fontos feladat, hogy életállapottól függetlenül, ne szűnjünk meg hálát adni Istennek azért, hogy mindannyiunkat a keresztény életünk hivatás szerinti megélésére ösztönöz, amihez Ő  nagylelkűen megadja a szükséges kegyelmeket. Csak így fog lángra lobbanni az Úr Jézus által óhajtott tűz, amely melegít és másokat is bevon fény körébe.