Nagyböjt 1. vasárnapja

Mi emberek nem tudunk egyszerre több dologra egyforma figyelmet fordítani. Van, amit fontosabbnak tartunk, mást elhanyagolunk. Épp ezért, évről- évre az Egyház a Nagyböjti szentidőben az áldozat fontosságára irányítja a figyelműnket. Már az Ó-szövetség embere is ismerte az áldozat fontosságát. Ennek nagyon szép leírását találjuk a mai első olvasmányban, Mózes könyvéből. Az Egyiptomból való szabadulás emlékére a vallásos izraelita tizedet adott Istennek a föld terméséből.

Az Úr Jézus mielőtt meghozta élete nagy áldozatát a pusztába vonult, ahol negyven napig böjtölt és imádkozott. A Szent Lélek vezette a pusztába, de a gonosz lélek támadásaival is szembe kellett néznie.
Jézus tanítói működése előtt állt, amikor a Sátán megkísértette. Mi hitünk legnagyobb ünnepe előtt állunk. A sátán minden erejét összeszedte, hogy az ember Jézust eltántorítsa a nagy műtől, minket is szeretne bevonni fondorlatai hálójába. A sátán három lényeges dologgal kísértette meg Jézust, három olyan alapvető dologgal, amelyet elrontva gyökerében szakadunk el Istentől. Az Egyház évszázados tapasztalati nyomán, eme három kísértés ellenszereként ajánl három alapvető erénygyakorlatot a nagyböjt idejére.
Az első kísértésben a sátán  a kövek kenyérré változtatására csábította a napok óta éhező Jézust. Ez a visszaélés kísértése, hogy meg nem engedett eszközökkel szerezzük előnyöket. Erre a kísértésre az Egyház ellenszerként a böjtöt adja: "Nemcsak kenyérrel él az ember." Mindennapjaink küzdelmeiben nem használhatunk tisztességtelen eszközöket, nem hajhászhatunk olcsó eredményeket. Ugyanakkor, miközben fizikai dolgok között élünk nem feledkezhetünk meg a lélek elsőbbségéről, ezt a magatartást erősíti a böjt.
A második kísértés a hatalom kísértése. A sátán felkínálja Jézusnak a föld minden országát. Cserébe azt kéri, hogy imádja őt. A hatalom ősi kísértés. Mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodni. A hatalomra törő önmagát helyezi középpontba. Minden körülötte kellene, hogy forogjon. Ennek a kísértésnek az ellenszere az imádság: "Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a porszemnél is kevesebbet ér.
Most nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten, kéréseink, követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.
A harmadik kísértés arról szól, hogy az ember vegye kezébe sorsát. Ez a lázadás, a hitetlenkedés önzés kísértése. Ugorjon le Jézus a jeruzsálemi Templom tetejéről, hisz az angyalok úgyis védik, és tenyerükön hordozzák. Ma az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni. Egyéni életünkben ez úgy jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a boldogságunkért, de ha baj van, akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségért, akire megharagszunk, ha nem segít azonnal.
Jézus válasza a kísértésre: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"  Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe, e kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson is múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat.
Egy komolyan átélt nagyböjt meghozza gyümölcseit majd a húsvéti ünneplésben. Gyakoroljuk, tehát az Egyház által kipróbál és ajánlott nagyböjti gyakorlatokat: a böjtöt, az imádságot és a jócselekedetet. Az ebben való kitartásban kérjük Isten segítségét, aki erőnkön felül sohasem hagy megkísérteni.