Nagyböjt 1. vasárnapja Á - év
Amikor Jézus megkeresztelkedésének a színhelyét látogattuk meg a Szentföldön, a parkolóból jó 20-25 percet kellett gyalogolnunk, hogy oda érjünk. Miközben a környéket figyeltem, visszafele jövet belém nyilallt a felismerés, hogy mennyire puszta és elhagyatott helyen járunk. Többnyire ez a kies vidék, a júdeai puszta, a nagyböjt első vasárnapján felolvasott evangéliumi esemény színhelye.
A Máté evangélistától olvasott részlet így hangzott: „Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.”
A Szentírásban a puszta mindig az Istennel való találkozás helye. Jézus is itt készült fel hivatására. A Szent Lélek vitte a pusztába, de ez egyben a megkísértés helye is lett.
A Sátán arra akarta rávenni, hogy csodát tegyen saját maga érdekében. Ezért ez az első kísértés a visszaélés kísértése. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.” A Sátán arcátlanul kétségbe vonta Jézus Isteni hatalmát, és el akarta téríteni a messiási küldetésétől. Jézus válasza azonban határozott és visszavezet Istenhez: ,,Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten ajkáról származik"
A második kísértés a lázadás, a hitetlenkedés önzés kísértése. „ Akkor magával vitte …. a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Jézus válasza pedig erre: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
A harmadik kísértés a hatalom kísértése. „Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: ,,Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.' A sátán most olyasmit ígért, ami nem is volt az ő birtoka. Jézus viszont azt felelte neki: ,,Távozz, Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj'' .
Amint látjuk ez az evangéliumi részlet három alapvető kísértést ír le, ami bennünket sem kímél. Most a nagyböjt kezdetén legfőként ezekkel kell felvennünk a küzdelmet.
Nálunk is könnyen jelentkezhet a visszaélés kísértése. Nevezetesen az, hogy meg nem engedett, vagy éppen tisztességtelen eszközökkel előnyt szerezzünk magunknak, akár mások rovására is. Erre a kísértésre az Egyház ellenszerként a böjtöt, a lemondást kínálja fel. Tartózkodnunk kell mindattól, ami káros lehet. Ugyanakkor, miközben használjuk a fizikai dolgokat, nem feledkezhetünk meg a lélek elsőbbségéről.
A második kísértés a lázadás, a hitetlenkedés. Ez el akarja feledtetni velünk teremtményi voltunkat. Önző módon egy saját magunk által berendezett világba akar bele kényszeríteni. E kísértés ellenszereként az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe. Másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson is múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat.
A harmadik kísértés a hatalom ősi kísértése: mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodni. A hatalomra törő önmagát helyezi középpontba. Minden körülötte kellene, hogy forogjon. Ennek a kísértésnek az ellenszere az imádság. Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a porszemnél is kevesebbet ér. Ezért ajánlatos, hogy most a nagyböjtben imádkozzunk többet, hogy keressük jobban a személyes és közösségi ima alkalmait és lehetőségeit.
A mai evangélium tehát arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk fel magatartásunkat, törekvéseinket. Az Egyház pedig, segítségképpen eszközöket kínál.
Jézust a Lélek vitte a pusztában. Vajon, bennünket milyen lélek vezet? Milyen lélekkel éljük mindennapjainkat, különösen most a nagyböjti szent időben?