Évközi 19. vasárnap

A hit egyik legfőbb jellemzője, a reményteli, tevékeny várakozás.

A Zsidókhoz irt levél az ősatyák, főleg Ábrahám példájával ecseteli ennek igazságát. A Bölcsesség könyvéből felolvasott részlet is ezt támasztja alá. Az evangéliumi rész két példabeszéde is ezt a témát járja körül.

A hit nagyon tömör meghatározása hangzik el az Újszövetségi olvasmány első soraiban: „ A  hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot.” Ez a hit ösztönözte Ábrahámot, hogy engedelmeskedjen Isten hívásának, és otthagyva otthonát elinduljon az Ígéret földje felé. Minden emberi lehetetlenség ellenére hitte, hogy az isteni ígéret alapján fia születik, akit kész lett volna akár feláldozni, ha Isten ezt kéri tőle. Íme Ábrahám hite, az ősatyák hite cselekedeteikben volt megfogható, és ez a hit tartotta ébren a vágyakozást, az égi haza iránt.

A Bölcsesség könyvéből felolvasott olvasmány az Egyiptomból való kivonulás éjszakáját idézi, amikor a választott nép Isten ígéretére alapozva, bátran nézett az események elébe, és elindultak az ismeretlen felé.

Az evangéliumi részt egy bátorítás vezeti be: „Ne félj, te kisded nyáj.” A cselekvő hit mintájaként az éber várakozást  állítja elénk. „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben égő gyertya.” A készenlétnek a jelei. Úgy ahogyan a  szolga urát várja haza a menyegzőről. Bármilyen időpontban is érkezne, a szolga készenlétben van.

 A másik pedig még életszerűbb példa. „Gondoljátok meg, ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön  a tolvaj, nem engedné betörni házába.” És a következtetés: „Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

A szentírási szakaszok a keresztény ember vallásos magatartásához nyújtanak támpontokat. Legfőként abban különbözünk a nem hivőtől, hogy cselekedeteink, életvitelünk, megnyilatkozásaink szilárd alapja a hit. Akár az is előfordulhat, hogy kívülről szemlélve ugyanazt tesszük, mint a nem hivő. Ugyanúgy dolgozunk, fáradozunk és küzdünk, azonban mindezt más távlatokkal, más hozzáállással. Ugyanis a keresztény embernek létével kell felhívni magára a figyelmet.

Augusztus 11-én ünnepeltük Assisi szent Klárát ugyan olyan környezetben élt, mint kortársai, ugyan olyan hatásoknak volt kitéve. Szent Ferenc példájára, a kegyelem érintésére még belülről egészen más lett. Amikor pedig megérett a pillanat, akkor bátran kiállt meggyőződése mellet és életformát változtatott. Augusztus 12.-én fejeződik be Assisiben az európai ferences fiatalok találkozója, amelynek több mint ezer résztvevője van. A rendezvény célja, hogy megismertessék a 18-30 év közötti fiatalokkal Európa ferences gyökereit és mindazt, amivel a ferences karizma hozzájárult Európa evangelizálásához, valamint az egyház megújulásához. Az előadások során igyekeznek megvilágítani az alapító Ferenc és Klára életpéldájának időszerűségét. Mint például a szegények megsegítése, vagy annak a lelkiségnek a kihangsúlyozása, amely Krisztus evangéliumát, az embert, a közösséget helyezi a középpontba.

Ugyanakkor példaként említhetjük a hét folyamán ünnepelt kortárs szentet Edit Steint, szerzetes nevén Terézia Benedikta, akit 65 éve végeztek ki Auschwitzben. Életében több ellentét kibékült egymással, mint a filozófia és misztika, politika és vallás, tudományos munka és szerzetesi élet és sok más.

A felsorolt szentek, és még sokan mások útmutatók és közbenjárók lehetnek mai kereséseinkben, és az ellentétek feloldásába, amelyekkel találkozunk.

Érintsen meg bennünket is az evangéliumi felszólítás: „Aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”