Érdekes módon a mai Ó-szövetségi olvasmányban elő sem fordul Isten neve, mégis szentírási részlet. A Prédikátor könyvét (héberül: Qohelet) valószínűleg Krisztus előtt IV-III. században írták. Szerzője a prédikátor gyülekezeti szónok. Nincs benne következetes felépítés. Ugyanazt a gondolatot világítja meg több szempontból: a földön minden hiábavaló, az Isten félelmét kivéve. „Hiábavalóság, minden csak hiábavalóság” Így csupán utalásszerűen, a háttérben van ott Isten. Már az Ó-szövetségi embernek is tapasztalata volt, hogy, a túlzott anyagi gond tönkreteszi a lelki
nyugalmat.
Az Ev.ban az Úr Jézus is erre a tapasztalatra
épít, és egy vitás
kérdésre válaszolva fejti ki
tanítását. Jézust
bírának kérik fel egy vitás
örökösödési
ügyben, amely szokás lehetett ebben az
időben.
Bár ezek a viták normálisan
a
„kapuknál”, tanúk
jelenlétében zajlottak, itt a sértett
Jézushoz, mint híres
törvénytudóhoz fordul.
Jézus
tanítása ennek kapcsán: „nem
a vagyonban való bővelkedéstől
függ az
ember élete.”
„Kapzsiság”,
„bőség”- az előbbi, egy hibás
emberi hajlam, amely valójában
független
a gazdagságtól, azonban
rendszerint
összekapcsoljuk a vagyonnal. Jézus
példabeszédében is
így
történik.„Egy
gazdag embernek a
földje bőséges termést hozott.”…
„Esztelen
még az éjjel számon kérik
lelkedet.”
És a tanulság: „Így
jár az, aki magának kincset gyűjt ahelyett, hogy
Istenben gazdagodnék”.Jézus a helyes emberi magatartásról, a boldogság megszerzésének módjáról, az Isten országáról tanít. Arról, hogy mennyire távlatok nélkül éljük az életünket, nem számolva lázas tevékenységünk közben az életünk végével. A gazdag élet Jézus szótárában mást jelent, mint a kérdező vagyonjogi vitát folytató ember szótárában. Jézus számára az élet gazdagsága többet jelent, vagyonos embernél. Az emberek számára a vagyon, Jézus számára a megfelelő lelki állapot, a helyes benső hozzáállás az, amely a boldogság forrása.
Szent Pál apostol meggyőződéssel, mély hittel húzza alá Jézus tanítását, amikor így tanít a szent leckében: „keressétek azt, ami oda fönt van, az égiekre irányuljon figyelmetek.
A tapasztalat, amely a szentírási szövegekben rejtőzik régi, talán egy idős az emberiséggel, azonban a sürgetése mindig időszerű. Most személyesen nekünk szegezett kérdéssé válik, hogy nekünk mire irányul a törekvésünk, gondolataink, vágyaink, egész érzésvilágunk? Mi körül forognak a gondolataink?
Jó lenne, szerfölött kívánatos, hogy legalább törekvésünkben Isten központi helyet találjon az életünkben.