18 évközi vasárnap

Az éhség, a szomjúság érzését többé-kevésbé mindenki ismeri. Vannak sajnos földrészek, országok, népek, akiknek a körében nagy az éhínség, és szűkös az ivóvíz. Azonban nem csak fizikai éhség és szomjúság létezik. Ugyan ilyen kínzó, és fájó a lelki éhség és szomjúság.

Izaiás próféta biztatása reményt öntött a korabeli szűkséget szenvedőkbe: „Ti szomjazók, jöjjetek a vizekhez mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide.” Itt sem kizárólag fizikai italról és ételről van szó. Izaiás (deuteró) a babiloni fogság végén, a Kr.e VI században működött. Neki jutott feladatul, hogy a hazatérés előtt lelki erőt öntsön a népbe, hogy felélessze bennük a szebb jövőbe vetett hitet. Isten biztatásának így ad hangot: „gyertek hozzám: hallgassatok rám, és élni fogtok.” Egyetlen feltétel hogy a fizikai, -és lelki szűkséget szenvedő fejezze ki Isten iránti vágyát-, és szomjúságát, hogy éhezze Isten segítő közelségét.

Az evangéliumi csodálatos kenyérszaporítás is ezt erősíti meg.

Jézus, Keresztelő János halálhírére szeretett volna egyedül lenni, és ezért egy kietlen helyre távozott. Azonban ezt megneszelték az emberek és tömegesen kivonultak, hogy Jézus meggyógyítsa a betegeiket. Márt ez is figyelemkeltő és követendő példa, hogy Jézus még abban a helyzetben is, amikor oka lenne magával törődni mások felé fordul. Ez még inkább nyilvánvaló lett akkor, amikor az apostolokban tudatosult a felismerés, hogy ekkora tömeget nem tudnak ellátni élelemmel. Úgy látszik akkora volt az emberek lelkesedése, hogy még élelmet sem vittek magukkal, mondhatni vakon követték Jézust. „Ti adjatok nekik enni”, hangzott el Jézus felszólítása, de az apostolok még gondolni sem mertek arra, hogy mi lesz abból, hogyha követelőzni fog a tömeg. Jézusa azonban felhasználva azt a kevéske kenyeret és halat, ami a rendelkezésére állott, jóllakatta a tömeget. „Mindannyian ettek és jól is laktak” – jegyzi meg az evangélium. A szent leckében szent Pál apostol költői módon énekli meg a Krisztusra való feltétlen ráhagyatkozást: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szűkség? Üldöztetés vagy éhínség?… Mi mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.”

A ti adjatok nekik enni felszólítás, a kenyérszaporítás csodája óta kötelezi a Krisztus-követőket. Ezt a feladatot teljesíti az Egyház, amikor az intézményein és tagjain keresztül felkeresi és támogatja a szegényeket, akkor, amikor tanít, nevel, és vigasztal. Ez a segítő készség mindenkit személyesen is kötelez. Azt kell megosztanunk és tovább adnunk, amink van és amit mi magunk is kaptunk. Hogyha valaki anyagi szűkségben van és tudomásunkra jut, ne zárkózzunk el előle. Másnak lelki erőre, biztatásra, jó szóra van szűksége. Álljunk azok mellé, akik lelki támaszra vágynak. Hogyha úgy éreznénk, hogy nekünk sincs sok abból, amit meg kell osztanunk, akkor azt a keveset ajánljuk fel az Úr Jézusnak, amit rendelkezésünkre áll, mert az ő kezében bármi hasznos lehet, és bármi megszaporodhat, úgy hogy mindenkinek jusson belőle, és még nekünk is marad.