Kedd 17. évközi hét

A beszéd képességét az ember ajándékba kapta Istentől. Ennek segítségével közöljük a gondolatainkat, szavakba öntjük érzéseinket, kifejezzük vágyainkat. Milyen sokban különbözik egymástól a hideg üzleti tárgyalás, az udvarias társalgás, vagy két barát beszélgetése.

A mai Ó-szövetségi olvasmányt a Kivonulás könyvéből olvastuk. Többek között egy nagyon tömör és kifejező mondatot hallottunk: „az Úr úgy beszélt Mózessel szemtől szembe, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni.” Tehát itt nem hűvös egyezkedésről van szó, nem is távolságtartó udvariaskodásról, hanem Isten és Mózes között baráti párbeszéd folyt. Egy ilyen beszélgetésben már nem csak a kimondott szavak számítanak, hanem a mozdulatok, a gesztusok, a nézés stb. Mózes ilyen légkörben vitte Isten elé népe sorsát, így esdekelt irgalomért és kapta meg a tíz parancsot.

Hogyha az Ó-szövetségben ennyire bizalmas volt Mózes kapcsolata Istennel elképzelhetjük, hogy mennyire baráti szálak fűzték az apostolokat az Úr Jézushoz. Néha előfordult, hogy az apostolok sem értették meg Jézus tanítói beszédét, de ilyenkor bátran megkérhették a Mestert, hogy magyarázza meg nekik a szavak értelmét. Így az evangéliumban van néhány olyan példabeszéd, amelyet maga Jézus magyarázott meg az apostoloknak. Ezek közé tartozik a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszéd is. A tanítványok arra kértél Jézust, hogy magyarázza meg ezt a példabeszédet. Így számunkra is nyilvánvaló Jézus tanítása. A példázatban szereplő magvető, aki a magot szórja az Emberfia. Az isteni magvető fáradhatatlanul szórja az ő kegyelmének magvait. A szántóföld a világ, ahol a magnak gyökeret kell vernie, ki kell bontakoznia és termést hoznia. A jó mag az Isten országának a fiai, akikben termést hoz az elhintett mag. Az ellenség, aki konkolyt szór a jó mag közé a sátán, az ember ős ellensége. Az aratás pedig a végítélet, a termés begyűjtésének az ideje, amikor végérvényesen szétválasztódik a jó a rossztól, ahogyan a termés begyűjtésekor a jó magot szétválasztják a konkolytól. Az Úr Jézus nekünk is baráti kapcsolatot kínál, azt akarja, hogy szoros szálak fűzzenek hozzá. Ehhez nekünk is olyan bizalmasan kell közelednünk hozzá, ahogyan Mózes közeledett Istenhez, ahogyan a tanítványok fordultak Jézushoz. Erre jó lehetőség az imádság, a szentmise, szentáldozás. Így lesz az életünk olyan alkalmas szántóföld, amelyben gyökeret verhet és termést hozhat Jézus kegyelme és tanítása.  Ez olyan erőt és tapasztalatot nyújt, amely semmi mással nem helyettesíthető és nem pótolható. Legyen legfőbb vágyunk és törekvésünk, hogy felnőjünk ahhoz a barátsághoz, amelyet Jézus olyan nagy szeretettel felkínál nekünk.