17. évközi vasárnap C

 
Ahány ember van, annyiféle imádság létezik, ahányan vagyunk annyiféleképpen imádkozunk.  Az imában tükröződik a leghitelesebben, hogy kik vagyunk, vagy mit tartunk fontosnak, lényegesnek. Van aki, a kérő imát tartja elsődlegesnek, vagy egyetlen imafajtának, más már a dicsőítő, közbenjáró imát is gyakorolja. Ami a legjellemzőbb az imában és minden embernél, minden vallásban közös, hogy az ima Istennel folytatott párbeszéd.
Mennyire szép az Ó-szövetségi olvasmányban Ábrahám közbenjáró buzgólkodása. Ábrahám könyörögött az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el Szodoma és Gomorra városát. Isten, kész volt megkegyelmezni a városoknak ha csak öt igazat is talál benne, de valójában egyetlen egyet sem talál.
Isten kegyelmező jóságát mutatja, hogy az Új- szövetség egy egyetlen igaza által, az Úr Jézus által    megkegyelmezett  nekünk bűnösöknek. Így Jézusnak van joga és tekintélye arra, hogy megtanítson a  helyes  magatartásra,  amikor Istenhez akarunk közeledni, amikor az imában Isten elé állunk.
 Egész biztos, hogy az apostolok is imádkoztak a maguk módján. Mégis amikor imádkozni látják Jézust,  arra kérik, hogy őket is tanítsa meg imádkozni – Jézus pedig a Miatyánkra tanítja meg apostolait.  Mennyire lenyűgöző lehetett az a mód ahogyan Jézus imádkozott, hogy felkeltette az apostolokban a  vágyat, ők is szerettek volna úgy imádkozni, ahogyan Jézus imádkozott. Szt. Lukács a Miatyánk egy  rövidebb változatát őrizte meg
         „Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.

                        Jöjjön el a te országod.

                        Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

                        Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk

                        minden ellenünk vétőnek.

                        És ne vígy minket kísértésbe.''

A kérések lényege ugyanaz, mint az általunk ismert és imádkozott hosszabb változatban. Központban áll a mindennapi kenyerünkért való esedezés. Ezt öleli körül a kérés, hogy szenteltessék meg Isten neve, hogy  jöjjön el közénk Isten országa, és hogy Isten bocsássa a meg a mi vétkeinket.
Jézus néhány életből vett példával húzza alá a mondanivalóját, a kitartó és bizakodó imádságos magatartást. -

„Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki?

„Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.''

Nagyon fontos, és mindennapjaink tartozéka kellene, hogy legyen az, hogy a Miatyánk lelkületével éljünk és imádkozzunk. Szent Pál apostol is erre irányítja rá a figyelmünket, amikor arra hivatkozik, hogy a keresztségben eltemetkeztünk Jézus Krisztusban és benne feltámadtunk az Istenbe vetett hit által.
Az Istennel való imádságos kapcsolatunk legyen központi helyen az életünkben. Legyünk kitartóak a lelkiekben, a vallásos életben, mert csak az Istenből forrásozó élet teremhet megfelelő gyümölcsöket, csak az imádságos életből forrásoznak maradandó értékeket.