Évközi 17 vasárnap

A vasárnapi szentírási szakaszok az Isten Országának témáját kínálják fel elmélkedésünk tárgyaként.

Már az Ó-szövetési olvasmány rávezet arra, hogy a vallásos élethez, bölcsességre, lelki intelligenciára van szűkség. Salamon királynak megjelent álmában Isten és felkínálta neki, hogy bármit kérhet tőle. A király ahhoz kért segítséget, hogy megfelelő módon láthassa el a királyi feladatokat. Ezért Isten bölcsességet, értő szívet ajándékozott neki. „Olyan bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” Így is maradt fenn a neve a Szentírásban és a történelemben, hogy a bölcs Salamon.

Ahhoz, hogy felismerjük Isten országának-, a vallásos életnek az értékességét és értékeit szintén bölcsességre, benső-, lelki látásra van szűkség. Ennek kifejtésére Jézus három példabeszédet mond el. Egyik a földbe rejtett kincsről szól, a másik az értékes igazgyöngyről, a harmadik a hálóba fogott halakról.

„A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált.” Ez a föld a megtaláló szemében nagyon felértékelődött. Annyira, hogy érdemesnek tartotta mindent eladni, mindent kockára tenni, és megvenni a földet, hogy a kincs birtokába jusson. Nem várt ajándék volt a kincs megtalálása, de bölcsességre és határozott lépésre volt szűkség a megszerzéséhez. Ilyen az Isten Országa, a vallásos élet is. Alapvetően Isten ajándékaként kapjuk meg, de feltételezi a mi közreműködésünket is. Csak akkor fogunk erőfeszítést tenni a lelki előrehaladásért, hogyha meg vagyunk győződve, annak értékéről, – és hányan vannak, akiknek ez az érték rejtve marad.

„A mennyek országa, ugyanis olyan, mint, amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keres. Talál is egyet, eladja mindenét és megvásárolja azt.” A gyöngy értékét, csak a hozzáértő tudja felbecsülni. Aki nem ért hozzá, annak értéktelen marad. Aranyszájú szent János azt mondja: „akinek gyöngye van, az tudja magáról, hogy gazdag de a többiek nem tudják ezt róla. A gyöngy kicsi kézben tartható, de a gyöngyöt a pogányok nem ismerik ezért nem is tudják, hogy gazdag.”  Mindez a közömbös előtt értéktelen és rejtve marad. Csak a gyakorló vallásos ember értékeli igazán, azt a sok kegyelmi ajándékot, amit Istentől kap, és semmiféle fáradságot nem sajnál annak érdekében, hogy ezt kamatoztassa, és másokat is részesítsen belőle.

Így megtanulja az értékest szétválasztani az értéktelentől. „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog.”  A mindennapi élet, a világ sokmindent felkínál, sokmindent értékesnek kiált ki. A keresztény emberként nem lehetünk válogatás nélküli fogyasztók. Nagyon fontos mindannak a megszűrése, amivel naponként találkozunk. Ez lehet akár anyagi jellegű, vagy éppen szellemi természetű, de csak azt használhatjuk, ami a keresztény elvekkel és értékkel összhangban van. A hasonlat, azt is megvilágítja, hogy ez erőfeszítés nélkül nem megy. Ugyanis a halakat is mélyről, és nehéz munkával lehet kihúzni. A mindennapi döntéseink is elsősorban a lélek mélyén, a külvilág szemétől elzárva mennek végbe. Azonban a külső tettekben, eredményeiben megfoghatóvá lesz. Ez egyben azt a bölcsességet is feltételezi-, arra is figyelmeztet, hogy legyünk óvatosak, mások megítélésében; ugyanis, mi csak a külsőt látjuk, a szívek mélységeit csak Isten ismeri.

Íme a kincs adva van, de keresni kell, az igazgyöngy értéke akkor lesz nyilvánvaló, hogyha azt valaki felértékeli, a háló akkor lesz hasznossá, hogyha igénybe veszik. Így mindhárom példabeszéd közös mondanivalója, hogy, ami Isten előtt-, a vallásos életben igazán értékes, az alapjában ajándék, de csak fáradság és erőfeszítés árán lehet hozzájutni.