16. évközi kedd

Amikor az Úr Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét sokféle hír terjengett róla. Volt, aki rosszindulattal azt állította, hogy amit tesz és tanít, az már túl van a normalitás határán. Ezért a rokonsága, édesanyja, Mária kíséretében felkeresték őt, azzal a szándékkal, hogy haza vigyék.

Jézus egy házban tanított, amikor hírül hozták, hogy „anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.”  Hogyha először hallanánk, ezt a szentírási részt bizonyára arra gondolnánk, hogy Jézus rögtön abba hagyja a tanítást és anyja, rokonai, elé siet, hogy fogadja őket. Azonban nem így történt. Jézus, tanító célzattal meglepő megjegyzést tett. „Kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám”

Jézusnak ez a kijelentése könnyen félreértésre adhat okot. Természetesen itt nem arról van szó, hogy Jézus megtagadná édesanyjához és rokonaihoz   fűződő szeretetkapcsolatot. Inkább az evangéliumokra jellemző túlzó kijelentéssel találkozunk, amelynek az a  célja, hogy jobban kiemelje és mintegy felértékelje  a  Jézussal  való tanítványi kapcsolatot.  Tanítványnak lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus  tart számára, hanem a rokoni kapcsolathoz hasonló életközösséget jelent vele. S ha Jézus számára a mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél, akkor tanítványainak is erre kell törekedniük.

Ilyen értelemben Jézus kijelentése nem kisebbítette Mária érdemét.  A Szűzanya engedelmes hallgatója, és tettekre váltója volt Isten igéjének. Így a Jézussal való rokonsága kétszeres. Mint édesanyja a legszorosabb vérrokonságban áll vele, de tanítványsága, a Jézusra figyelő magatartása mindenki más fölé emeli őt és így lelkileg is rokonságba került Jézussal.

Az evangéliumi részlet bennünket is arra figyelmeztet, hogy a vér szerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk. S hogyha ezt megtesszük, akkor azokkal is „testvéri, rokoni” kapcsolatba kerülünk, akik szintén Krisztushoz tartozónak vallják magukat és fontos törekvésük az Atya akaratának teljesítése.

A mai evangélium kapcsán gondolkodjunk el azon, hogy mi áll törekvéseink mögött, mi a tetteink mozgató rugója? Isten milyen helyet foglal el az életünkben és milyen kapcsolatban vagyunk azokkal, akik szintén Krisztus tanítványainak vallják magukat?

Legyünk mi is Isten igéjének nem csak hallgatói, hanem leginkább tettekre váltói.