Évközi 16 vasárnap
A jó és a rossz problémája, az emberiség örökös gyötrő kérdése - honnan van a rossz, miként keveredik a jó és a rossz a világban, az életűnkben, közöttünk. Olyan kérdések, amelyek gyakran felötlenek, és választ várnak. Irodalmi művek, regények filmalkotások foglalkoznak a kérdéssel. Találkozunk is különbnél különb feleletekkel, viszont nekünk elsősorban Isten szava az eligazító fényűnk, ezért a mai vasárnap is ennek a világánál vizsgálódunk.
A bölcsesség könyve Isten irgalmáról, jóságáról szól. Isten hatalma, és bölcsessége sokkféleképpen mutatkozott meg népe körében. A mai szakasz épp azt emeli ki, hogy Isten azzal mutatja meg hatalmát, hogy a gyengék és gyarlók iránt képes irgalmat gyakorolni, mert amikor ítél, akkor alkalmat ad a bűnök megbánására.
Az evangéliumi példabeszéd is nagyon szép példája Isten türelmes jóságának.
A mennyek országa olyan, mint amikor a magvető magot vet a földbe. Amíg aludt addig az ellensége konkolyt vetett a búza közé, így mindkettő szárba szökkent. Kikelt mind a búza - mind a konkoly. Az emberi okoskodás azt tanácsolná, hogy rögtön ki kell gyomlálni a konkolyt, hogy el ne fojtsa a búzát - de a gazda bölcsen azt tanácsolja, hogy hagyni kell mindkettőt, nehogy a konkollyal együtt a búzát is kigyomlálják - tönkre tegyék. Majd eljön annak is az ideje, amikor az aratáskor szétválasztják, de addig mindkettőnek együtt kell növekednie.
Az egyháztörténelem folyamán gyakran előfordult, hogy magukat teljesen tisztának tartó túlbuzgók, szerettek volna minden olyant kiirtani, ami szerintük rossz, bűnös, ami nem illik a szent Egyházhoz. Az ilyenek nem vették észre, hogy Isten helyére tolakodtak és mások ítélő bírájává akartak lenni, anélkül, hogy magukat ítélték volna meg. Az mindenképp nagy titok számunkra, hogy Isten a jó mellett miért engedi meg a világban a rossz jelenlétét is. Szétválasztásukat miért tartja fenn az ítélet napjáig?
Isten szabad akaratot adott az embernek, amelyet használhat jóra - érdemszerzésre, és használhat rosszra is. Isten soha senkit nem foszt meg a szabadságától. Ő türelmes, irgalmasan időt hagy mindenkinek. Sőt még a rosszból is jót tud kihozni. Nekünk is tanulnunk kell ebből az isteni pedagógiából. Sokszor elkeseríthet az a rosszra való hajlandóság amit magunkban tapasztalunk - viszont Isten kegyelmével van és lehet reményűnk arra, hogy a jó győzzön bennünk.
Gyakran megtapasztaljuk környezetűnk ellenségeskedését, és rosszaságát - ilyenkor is mennyire fontos a türelmes kitartás Isten ügye mellett. Ha egyszerre akarnánk mindent megoldani akár erőszak árán is, félő hogy nagyon eredménytelen lesz ez a próbálkozásunk. Az ítélet nem a mi feladatunk, a mi legfontosabb dolgunk, hogy jó magot vessünk, hogy a jót részesítsük előnyben, hogy a jó ügy érdekében buzgólkodjunk, a többit bízzuk Isten irgalmas jóságára.