15 évközi vasárnap

A biztonság utáni vágy alapvető emberi igény. A bizonytalanság akadályozza a személyiség fejlődését, hisz annyira igényeljük a biztonságot, mint a mindennapi betevő falatot. Éppen ezért törvények és szabályok irányítják a mindennapi életünket. Ezek a törvények, szabályok arra hivatottak, hogy segítségünkre legyenek, megmutatják a helyes utat.

Még az Ó-szövetségi törvények sem rideg előírások, hanem az Istennel való kapcsolat eszközei voltak. „Mózes egy alkalommal így beszélt a néphez: ,,Engedelmeskedj az Úr, a te Istened szavának, és tartsd meg a parancsokat és rendelkezéseket, amelyek e törvénykönyvben írva  vannak. Térj meg szíved, lelked mélyéből az Úrhoz, a te Istenedhez.” Érdekes felfigyelnünk, hogy még az Ó-szövetségben sem volt elégséges a csupán külső igazodás az Isten által adott törvényekhez, Mózes felhívása arra buzdít, hogy mindenki szíve-lelke mélyéből térjen Istenhez.  Végül is: „Ez a törvény nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen… Egészen közel van a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.'' És íme mégsem tűnt elégségesnek az a tény, hogy Isten szívünkbe írta az ő törvényeit, szükséges volt az Úr Jézus által adott kinyilatkoztatásra, magyarázatra, hisz az ő korára már számszerit 613 parancs irányította az Ó-szövetségi vallásos ember életét, amelyből 365 tilalom volt, vagyis minden napra jutott egy tiltás.  Ilyen háttérrel tette fel a farizeus a két kérdést: melyik a legfőbb parancs, és ki az én felebarátom. Szent Lukács evangélistánál hamar eldőlt, hogy a főparancs az Isten és embertárs iránti szeretetben áll, mert ő pogányoknak irt, és őket nem kötötték annyira az Ó-szövetségi törvények, szokások. Viszont annál súlyosabb kérdés eldönteni, hogy ki a felebarát? Az eddig kialakult szokás és előírás semmiképp nem volt kielégítő – mert csak a honfitársat, a közvetlen rokont, a falus - felet, a jó szomszédot tekintették felebarátnak. Jézus pedig az érthetőség kedvéért, azért hogy világossá tegye tanítását elmondta az irgalmas szamaritánus történetét. „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.” Jeruzsálemből, a szent városból csak lefele lehetett menni – fizikailag is, de lelkileg is lefele ment az, aki a vallásosságát, buzgóságát ott felejtette a templom falai között. Lefele mentek a rablók, az Ó-szövetségi templom szolgái a pap és a levita. Egyedül csak ebben az idegen, de irgalmas szamaritánusban van emelkedett magatartás, emelkedett lelkiség. Pedig lenézett, kitaszított volt, még a szent városba sem léphetett be, legkevésbé a templomba. Amikor Jézus a farizeusnak szegezi s kérdést: „Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?'' A törvénytudó így válaszolt: ,,Aki irgalmasságot cselekedett vele.'' Ehhez már csak ennyit lehetett hozzáfűzni: ,,Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!'' Azt nem tudjuk, hogy a kérdező farizeus mit tett. Viszont számunkra a kérdés, hogy  mi ismerünk-e olyanokat akik hasonlóképpen cselekedtek? Igen, ilyen irgalmas szamaritánus volt Assisi szent Ferenc, aki irgalmasságot cselekedett a leprásokkal. Kalkuttai Teréz anya, aki nővéreivel az utcai és a társadalom kitaszított szegényeit pártolta fel. Hány meg hány szerzetes áldozta életét a kicsinyek, kitaszítottak, betegek felkarolása érdekében. Ilyen irgalmas szamaritánus II János Pál pápa aki még az életére törő merénylőjének is szívből megbocsátott.

Jó ideje Szelterszen évente tábort szerveznek mozgássérült embereknek. Alkalom adtán 40-50 résztvevő is van. El szoktak hívni gyóntatni, misézni a táborba. Az idén is voltam. Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy ezek a többnyire tolószékhez kötött emberek, annak ellenére, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak, milyen szeretettel fordulnak egymás fele, és mennyire igyekszenek támogatni egymást. Figyelmességükkel, készségükkel, lelki nyitottságukkal sokszor az egészséges embereken is túltesznek.

Ilyen példákra, az evangéliumnak az ösztönzésére, a mi feladatunk is az, amit Jézus a farizeusnak mondott: „menj és tégy te is hasonlóképpen” Vegyük észre azokat, akik rászorulnak a mi segítségünkre, akik körülöttünk élnek s, még ha mindez erőfeszítést is kíván, higgyünk az első olvasmány buzdításának: „Ez a törvény nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen …. Egészen közel van a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.''