15. évközi vasárnap B-év

Országok és népek földi biztonságuk érdekében nagy erőfeszítésre képesek. A kisebbek és kiszolgáltatottak a hatalmasok kegyét keresik. Gyakran ez a mindennapjait élő ember szintjén sincs másképp. Ezzel ellentétben, mennyire másabb légkör árad a Szentírás világából, hisz épp a mai olvasmányban látjuk, hogy Ámosz próféta minden földi hatalommal szemben az Istennek való engedelmességet részesíti előnyben. Bétel papja meg akarta tiltani Ámosznak, hogy a királyi szentély területén prófétáljon. ,,Látnok! Menj el innen! Menekülj, Juda földjére! Ott edd a kenyeredet és ott prófétálj! Bételben többé ne prófétálj, mert királyi szentély ez, és a királyság temploma!'' Ámosz azonban nem rettent meg a fenyegetéstől, mert nem az emberek kénye kedvétől tette függővé prófétai feladatát.  Egyedül az Úr meghívó és küldetést adó szavában bízott. „Az Úr … elhívott a nyáj mellôl. Azt mondta nekem …: Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek?”

Az evangélium az apostolok nevelő célzatú szétküldéséről szól. „Jézus magához hívta a tizenkettôt, és kettesével elküdte ôket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben.”

Miután az apostolok eltöltöttek bizonyos időt Jézus társaságában, az Úr próba misszióba küldte őket. Ki akarta próbálni őket, mielőtt véglegesen megkapták volna az apostoli küldetést. A próba fő tétje az eszköztelenségük volt. Csupán lelki hatalmat kaptak, semmi mást, de ez bőven elég volt. Milyen nagy öröm, hogy csupán a Jézustól kapott kegyelemre támaszkodva eredményesnek bizonyult a missziós útjuk: „Elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.”

A második olvasmányban Szent Pál apostol a keresztény élet tapasztalatára alapozva szintén a kiválasztottság és küldetés témáját mélyíti el efezusi híveinek.

Így ír: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden mennyei áldásával megáldott minket Krisztus által. Ôbenne választott ki minket a világ teremtése elôtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe elôtt. Szeretetbôl eleve arra rendelt bennünket, hogy akaratának tetszése szerint Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.”

 Rólunk is szól mindez: „Ôbenne választott ki….. arra rendelt bennünket, hogy akaratának tetszése szerint Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk.”

A mi korunkban is szükség van prófétákra és apostolokra. Bennünket is hív és küld az Úr. Azonban első lépésként azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen a mi Krisztus-követésünk, hogy mi milyen fajta biztonságot keresünk. Ez alapvetően onnan derül ki, hogy mire fordítunk a legtöbb figyelmet, a legtöbb energiát, a legtöbb időt és a legtöbb anyagit. Ezek kézzelfoghatóan jelzik, hogy mi az, ami elsőbbséget élvez az életünkben. Mindezt családunk, barátaink, környezetünk is látja, így ez lesz tanúságtételünk első jele és eszköze. Ez fogja megalapozni mindazt, amit az értékekről vallunk, amit lelki tapasztalatokról, vallásról, Istenről mondunk. Az Úrtól kapott kegyelemre hagyatkozva, tegyünk róla, hogy a mi korunk se nélkülözze a hiteles prófétákat és apostolokat.