Évközi 13 vasárnap

  A vasárnapi evangélium központi gondolata Jézus Krisztus követése.

Már az Ó-szövetségi olvasmány is a követés gondolatával foglalkozik. Isten parancsára Illés próféta, Elizeus személyében kiválasztotta a prófétai utódot, és meghívta őt a követésére. Elizeus a teljes odaadás jeleként feláldozta munkaeszközeit: az ekét és az ökröket, amivel szántott és Illés nyomába szegődött.

Az evangéliumban is a meghívásról és a követésről hallunk. Már a bevezető rész tisztázza, hogy nem mindegy milyen lelkület lakik azokban, akik Krisztushoz tartoznak és az ő tanítványainak vallják magukat. Jézus Jeruzsálembe tartott és át kellett haladnia Szamaria vidékén, ahol mindig ellenségesen fogadták a jeruzsálemi zarándokokat. A szamaritánusok pogány és zsidó keverék népcsoport volt, ebből kifolyólag kölcsönös ellentét állott fenn, a magukat teljesen tisztának tartók és a szamaritánusok között. Ezt Jézusnak is meg kellett tapasztalnia. Az apostolok szerették volna hatalmi erővel elintézni a visszautasítást, amiben Jézusnak része volt. Ekkor fogalmazta meg Jézus a dorgálást: „nem tudjátok, milyen lelkület lakik bennetek.”

A mai vasárnap, szent László ünnepén nézzük meg, hogy milyen lelkület lakott szent királyunkban, hogy a megfelelő Krisztus-követésre oktasson az ő példája. Az egyházi énekünk sziklahitűnek nevezi őt:„Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet, légy ereje, pajzsa, gyenge szívű népednek!

      Ingadozó lelkek, sok csapással vertek, tőled kérnek védelmet.” (SzvU 302) .

Szent Lászlót Isten ajándékaként kisgyermekként szerető családi légkör vette körül.  Édesapjától vitézséget és lovagias lelkületet, édesanyjától pedig mély keresztény hitet örökölt. Már herceg korában ismertté vált neve az országba betörő kunok győzelme miatt. (Szent) László királyt 1077-ben koronázták meg, viszont országában mély társadalmi hanyatlással találkozott. Ugyanis Szent István király halála óta (1038) az országot pogány lázadások, ellenséges támadások veszélyeztették.  Szent László azonban felül tudott emelkedni a családi sérelmeken, mindig azon fáradozott, hogy tompítsa az ellentéteket. Mintha szó szerint róla írták volna a Bölcsesség könyvének szavait:

„A hivőnek az Úr megmutatja az igaz utat… Bőséget ad neki. Megvédi ellenségeitől, megoltalmazza üldözőitől. Kemény harcaiban neki juttatja a győzelmet….”

Tizennyolc éves uralkodása alatt nyugalmat teremtett a trónviszályoktól és külső támadásoktól meggyengült országban. Mindenben az evangéliumi főparancs vezérelte.

A krónikás ezt írta róla:

„Tökéletesen fel van vértezve az erényekkel, hitében katolikus, kitűnik kegyességével, bőkezű az adakozásban, elől jár a jótékonyságban. Úgy ragyogott, mint felhők közt a hajnalcsillag, amely elűzi a nyomasztó sötétséget; és mint a telihold világít a holdtölte napjaiban, sőt miként a nap ragyog, úgy fénylett."  Figyelmes volt a szegények, szomorúak iránt is, "Meggyötörtek vigasza, elnyomottak támasza, gyöngék gyengéd gyámszülője és árvák védelmezője.". (Klaniczai György)

            Szent László példája ráirányítja a figyelmet, arra, hogy a keresztény család a társadalom és az Egyház legfontosabb alappillére. Mennyire fontos, hogy a gyermekek ma is szüleik jó példáján nevelődjenek. Persze a szülőknek, nevelőknek tudniuk kell, hogy a gyermek mindenek  előtt Isten gyermeke. Kis korban sokat kell beszélnünk a gyermekeknek Istenről. Egyben ezzel párhuzamosan, különösen, ahogy nőnek ,egyre inkább imádságainkban Istennek kell beszélnünk a gyerekekről, azokról, akik ránk, vannak bízva. Így jobban elősegíthetjük, hogy ők is megtalálják az Istentől kapott hivatásukat, azt a feladatot, amit nekik kell betölteniük.

            Továbbá szent Lászlótól el kell tanulnunk a közösség építés fontosságát, a harcos küzdelmet, hogy megvédjük azt, amit Istentől kaptunk ajándékba.

            Egyben figyelnünk kell a gyengébbekre, az elesettekre, akiket jobban súlyt az élet terhe, hogy bennünk nagylelkű támaszra találhassanak.

Mindennapjainkban legyen eligazítónk szent László király példája, és hozzá hasonlóan vezessen bennünket az Isten és embertárs iránti szeretet, hogy megfelelő lelkülettel kövessük Krisztus a mai élet körülményei között.